|
15. fejezet - Túl késő?
2009.01.27. 19:34
Nem tudtam, mit tegyek. Képtelen voltam akár Lilyvel, akár Siriussal beszélni. Képtelen voltam, hogy bárkivel is beszéljek. Pedig úgy szerettem volna, ha Sirius meggyőz arról, hogy nem csalt meg, de egyszer sem sikerült vele beszélnem. Ráadásul közeleg Lily szülinapja. Úgy szeretném, ha róla is kiderülne, hogy nem akarta azt tenni, amit tett. Miért velem történik mindez? Elvesztettem a kislányomat. Nem, a nemét még korai lett volna megállapítani, de én érzem, hogy lány lett volna. Alice, Jen és Remus próbáltak felvidítani, nem sok sikerrel. Bár kívülről vidámnak tűntem, belülről üvölteni tudtam volna a fájdalomtól, és ezt a barátaim észrevették. Csak azt nem vették észre, hogy mennyire idegesítőek az aggódásukkal. Minden este Lily és James veszekedésétől zengett, egyre hangosabban, egyre durvábban. Black furcsán nézegette őket, de ő sem volt beszélgető viszonyban Jamesszel. Nem is tudom, hogy mióta nevezem Siriust Blacknek, hangulatomtól függ. Napjaim nagy részét a Szükség szobájában töltöm tanulással. Elhatároztam, hogy megtanulom az animágiát. Nem igazán tudom, milyen állat lennék, de szerintem egy kutya. A kutyákról mindig Sirius jut eszembe, nem tudom, miért. Na szóval már egy hete animágiát tanulok, már majdnem sikerült teljesen átváltoznom. Remélem, hamarosan sikerül. Ez így annyira gáz! Kivel beszélgessek? Akikkel szóba állok, azok úgy beszélnek velem, mint egy dilissel. Már kigyógyultam a depresszióból, de a magány az őrületbe kerget. Akármi történt, akármennyire fájt, még mindig Siriust szeretem. Miért vagyok ennyire szerencsétlen? Annyi helyes pasi mászkál a bolygón, pont ebbe kellett beleszeretnem? Jajj…
- Hagyj békén, Evans! – mordult fel hangosan James. El is felejtettem említeni, hogy a sorrend megfordult. Evans ki akart békülni Jamesszel, de a fiú makacs volt. Igaza van. De Evans legalább próbálkozott békülni, nem úgy, mint Sirius. Ő nem szóét hozzám egyszer sem, bár gyakran azt vettem észre, hogy engem néz.
- Elegem van belőled, Potter! Nem igaz, hogy nem vagy képes meghallgatni! Ha majd rájössz, hogy mi történt valójában akkor este, már késő könyörögnöd, hogy kibéküljek veled!
- Pontosan tudom mi történt! A legjobb barátom lenyúlta a barátnőmet!
- Viszlát, Potter! – mondta, majd Lily Evans felviharzott a szobánkba, Alice meg utána.
Sikerült átváltoznom tegnap este! Végre! Ma megint gyakorlom. Gondolataimat egy papírcetli suhanása zavarta meg. Ha valaki még nem tudná, éppen átváltoztatástanon ültem.
Ez elviselhetetlen! Beszéljétek már meg! Alice
Nem hiszem, hogy nekem kéne könyörögnöm bárkinek is, hogy béküljünk ki. Nancy
- Ms. McWint! Ms. Prewett! Ma este büntetőmunkára mennek! Este hétkor legyenek a terem előtt. – harsant McGalagony mérges hangja. Szuper. Ma este se gyakorolhatom az animágiát. Dühösen pillantok Alice-re, aki bűntudatosan elfordítja a fejét.
- Nancy, kérlek! Hallgasd meg Lilyt! – kérlelt Alice útközben.
- Rendben, de én nem fogom kezdeményezni a beszélgetést.
- Végre! – ugrott boldogan a nyakamba. Boldogságát izgatott sutyorgás zavarta meg.
- Mit akarsz még, Bella?! Már szétválasztottad őket! Sőt még Pottert és a sárvérűt is.
- Igaz, de előbb utóbb úgyis kibékülnek. Milyen kár, hogy McWint nem tudja, hogy imperiusszal kényszerítettem Sirikét, hogy smárolja le a sárvérűt.
- Nem fognak kibékülni.
- Bárcsak úgy lenne. Siri megkeserüli, hogy sárvérűekkel és vérárulókkal barátkozik. – Ennyit hallottam, mert Alice elrángatott a helyszínről, mielőtt nekik estem volt. Sirius… Édes istenem… Mindannyian miattuk szenvedtünk. Lily, James, Sirius és én, és a baba is miattuk halt meg. Ha legközelebb Bella az utamba kerül szétátkozom, az biztos. Várnom kell a béküléssel, mert büntető munkára kell mennem.
A terem előtt Lumpsluck várt minket.
- Miss McWint, magának egy csak teliholdkor nyíló növényt kell megkeresnie a rengeteg szélén. Miss Prewett, maga Madam Pomfreynak segít. – Szuper. Nem baj, hamar letudom, aztán beszélek Siriusszal.
Végre! Megvannak a növények! Végre mehetek beszélni Siriusszal. De jó! Úgy hiányzik már a csókja. Tényleg… még a menyasszonya vagyok? Hiszen a gyűrűt hozzávágtam. Ajjaj… Mi van, ha már nem szeret? Mi van, ha haragszik, mert nem hallgattam meg? Mi van ha… Elég! Majd lesz valami. Ekkor megreccsent az ág mellettem, ijedten fordultam meg. Egy vérfarkas meredt rám morogva, ugrásra készen. Sikoltanom kellett volna, de hang nem jött ki a torkomon. A szívem iszonyú tempóval kezdett dübörögni, úgy éreztem, hogy menten kiugrik a helyéről. Egyszer csak egy nagy fekete kutya vetette magát a vérfarkasra, és ádáz csata folyt köztük. Hirtelen csapott belém a felismerés – nem tudom, hogy honnan – miszerint a kutya Sirius. Nem hagyhattam, hogy a kutya széttépje a vőlegényemet, ezért én is átváltoztam. A fekete kutya – már biztos, hogy Sirius – teljesen ledöbbent, és nem figyelt a fenevadra, ami eltalálta, és Sirius nyekkenve esett a fának, majd ájultan esett össze. Ez volt az a pont, hogy nekiugrottam a farkasnak. Tudom, hogy hülyeség volt, mert semmi esélyem, de elvette az eszemet, a düh és az aggodalom. Bosszút akartam állni Siriusért. Elszántan küzdöttem vele, mikor megint belém nyilallt a felismerés. A farkas annyira Remusos volt. Az nem lehet… De máskülönben mit keresne Sirius az erdőben. Teljesen leblokkoltam attól a gondolattól, hogy Remus vérfarkas, és nem védekeztem eléggé. Még éreztem, hogy repülök és egy kemény valami találkozik a fejemmel, de a többit elnyelte a sötétség.
Sirius
Kábán éreztem magam, lassan tudatosult bennem a külvilág. Az avaron feküdtem, valami nem stimmel! Nagy nehezen kinyitottam a szemem, és körülnéztem. A távolból hallottam Remus üvöltését, tehát James elcsalta. Megmentette az életem, pedig gyűlöl. Jogosan. Ekkor olyat pillantottam meg, amitől a szívem majdnem leállt az ijedtségtől. Tőlem pár méterre Nancy feküdt, sápadtan, eszméletlenül. Minden sérülésemet félretéve, odarohantam hozzá.
- Nancy… Nancy… Kicsim, ébredj fel! Ne hagy itt… - suttogtam könnyezve. Ha túléli is, mi lesz, ha Remus megharapta? Ha ő is vérfarkas lesz… Nem… Abban a pillanatban mikor felkaptam léptek zaja közeledett. Jen, Alice és Lily futott felénk.
- Mi történt? James üzent… NANCY! – sikoltott fel Jen. Mindhárman idefutottak, de egyedül Lily maradt erős. Nancyt egy hordágyra varázsolta, és a hordágy felvitte őt a gyengélkedőre. Poppy néni szívbajt kap, ha meglátja. Istenem, add, hogy túlélje.
- Sirius… - szólalt meg Alice – Nancy ma akart kibékülni veled…
- Mi? Komolyan? Miért? Hogyan? – kérdeztem meglepetten.
- Mi van Jamesszel? – kérdezte Lily. Belém nyilallt a felismerés, hogy James egyedül maradt Remusszal.
- Meg kell keresnem. Vigyázzatok Nancyre, szóljatok, ha Poppy néni mond valamit. – suttogtam, majd futni kezdtem, arra amerre Jamest sejtettem. Remélem, még nem túl késő…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT