"Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál.”



Végre visszatértünk Roxfortba, minden átlagosan telt. A tanárok egyre több házi feladatot adtak, és egyre többet követeltek. Lily megállás nélkül tanult, és alig törődött Jamesszel, aki a kviddics edzésekbe menekült. Egyre több edzés volt, és így egyre kevesebb időt tölthettem Siriusszal, amit elég rosszul fogadtam. De nem említettem előtte, nem akartam, hogy rosszul érezze magát miatta.

Egyik reggel elég rosszul éreztem magam, és megint a WC-nél kötöttem ki. Nem tudom, hogy mi van velem. Mostanában rossz a közérzetem, és gyakran szédülök meg. Egyszer Siriusszal párna csatáztunk, amikor megszédültem, és az ágy karfájába kapaszkodtam, hogy el ne essek.

- Nancy! Jól vagy? – kérdezte Sirius aggódva, és felugrott az ágyról. Mosolyt erőltetve az arcomra, megnyugtattam, hogy semmi baj, csak fáradt vagyok és elvesztettem az egyensúlyom. Nem firtatta tovább a témát, a nap további része kellemesen telt.

Január közepéig minden tökéletesen telt, a rosszulléteket leszámítva persze, amiről senkinek nem beszéltem. Mindenki mással volt elfoglalva. Legalább nem aggódtak értem, ez a lényeg. De vajon, mi bajom lehet?



- Ááá! – sikítottam fel, szerencsére a szobánkban egyedül tartózkodtam. Késett hetek óta a havibajom! És én csak most veszem észre! Vagy súlyos beteg vagyok, vagy… terhes… Egyik szívderítőbb, mint a másik. Merlinem, segíts! Nem lehetek terhes! Hiszen mi Siriusszal mindig védekezünk! Mondjuk utoljára Sri lankán, fordulhatott elő, de nem részletezném azt a témát, hogy hogyan készül a gyerek… Nem… Mit szólna hozzá Sirius? Nála az eljegyzés is nagy lépés és már van egy lánya. De ez magyarázat lenne a rosszulléteimre. Nem lehetek most terhes! Most lesznek a RAVASZ vizsgák, mindenki látni fogja… Ebből botrány lesz. Gondolataimat egy bagolyhuhogása zavarta meg.



„Nancy!
Este 8-kor találkozzunk a Csillagvizsgáló toronyban, rendben? Van egy meglepetésem…

Csókol: a te Siriusod”



A normális reakció az lenne, hogy boldog leszek ettől a levéltől, de sírni kezdtem tőle. Ma nekem is lesz egy meglepetésem neki, amin elég rendesen meg fog lepődni… Miért kell nekem terhesnek lennem? De elvetetni nem fogom. Nem a gyerek tehet a szülei hibájáról, nem fogom megölni a saját gyerekemet. Hogy fogunk felnevelni egy gyereket, hiszen még mi is gyerekek vagyunk… Úgy érzem minden össze akar fogni ellenem, még jó, hogy van nekem Lily, a legjobb barátnőm, és Sirius, életem szerelme. Mivel szombat volt, az egész napomat a szobámban töltöttem. Sirius, James edzésen volt, valószínűleg a többiek is, Lily és Alice a klubhelyiségben tanultak. Eszembe se jutott, hogy Lilyék azt gondolják, hogy az edzést nézem, az edzésen lévők, pedig hogy tanulok. Nem is értettem, miért nem keres senki.

Este kisminkeltem magam, és egy csinos talárba bújtam. Idegesen indultam a megbeszélt hely felé. A klubhelyiségben csak a tekergők három tagja tartózkodott, és biztatóan rám mosolyogtak.

Mit sem sejtve indultam a torony felé. A helyiségben kellemes félhomály uralkodott, de mikor beléptem mosollyal az arcomon megdermedtem. A szemembe könnyek gyűltek, lehúztam az ujjamról az eljegyzési gyűrűmet és a csókolózó párosnak dobtam. Erre szétrebbentek, de én már becsaptam magam után az ajtót, és rohantam. Nem érdekelt merre, csak el innen…

- Nancy, várj! Megmagyarázom…! – kiabált utánam Sirius. Nem érdekel a szánalmas kifogása, erre nincs mentsége. Zokogva rohantam, amerre vitt a lábam, de a könnyeimtől semmit sem láttam. Fölfelé menet elbotlottam, és legurultam a lépcsőn. A hasamba nyilalló fájdalom volt az utolsó, amit éreztem és elsötétült előttem a világ. Tudom, hogy közhelyes, de így történt…


Nem tudom mennyi idő telt el, míg érzékelni kezdtem a külvilágot. Talán egy perc, talán egy nap, nem tudom. Aggódó hangok vettek körül, de a szememet még nem volt elég erőm kinyitni.

- Sirius! Mi a fene történt? – hallottam James ideges hangját, de Sirius nem válaszolt. – Te is olyan fura vagy, meg Lily is… Téged még megértelek, mert így tudtad meg, hogy apa leszel, de mégis…

- James! Hagyjad… - szólt Remus szelíden. – Majd elmondja. Az a fontos, hogy Nancynek és a babának nem esett baja.

- Igazad van. – mondta James sóhajtva. Kómásan kinyitottam a szemem, de a fejem eszeveszettül zúgott.

- Nancy! Hogy érzed magad? – támadott le Jen, de én kábán Siriust kerestem a szememmel. Engem nézett zavarodott arccal, kezében a gyűrűt szorongatta.

- Tűnj innen – sziszegtem halkan neki. A többiek döbbentem kapkodták a fejüket közöttünk.

- Nancy… hallgass meg… - suttogta kétségbeesetten.

- Menj innen, hagyj békén – mondtam egy fokkal hangosabban. Szerencsére Lily nem volt bent, ha itt lenne, már lehet, hogy nekiugrottam volna. Remus felállt és megpróbálta kivinni Siriust. Még sosem viselkedtem ennyire ellenségesen, de még sosem okoztak ekkora fájdalmat se. Az első könnycseppek elkezdtek folyni az arcomról, miután Remus és Sirius távoztak. Dina vigasztalni próbált, de nem sikerült neki.

- Mi történt? – kérdezte Alice.

- Gyűlölöm… - suttogtam sírva.

- Ne izgasd fel magad, árt a babának… Tudod, hogy terhes vagy? – bólintottam. – Mit tett Sirius?

- Megcsalt… ismét… - a mondatom általános döbbenetet okozott a barátaim körében. – most Lilyvel… - suttogtam megtörten, James sápadtan felpattant és kiviharzott a gyengélkedőről, én pedig csak sírtam és sírtam, míg Poppy néni belém nem erőltetett egy erősítő főzetet és egy nyugtató főzetet. Ezek után szomorúan bámultam magam elé, nem törődve a barátnőimmel, akik biztosan nagyon aggódtak. Azt hiszem, most kerültem a mélypontra, ennél nem lehet lejjebb csúszni… Igaz a mondás, egyszer lent, egyszer fent… Nagyon magasról, nagyon leestem… Fáj, fáj, fájj…

Azt hiszem tényleg baj van velem, minden hang olyan távolról szól… Miért ilyen sötét a világ?



Sirius

Édes istenem! Miért versz minket mindig? Miért tettem? Esküszöm, hogy nem akartam, akkor fogtam csak fel, hogy mit teszek, mikor Nancy hozzám vágta a gyűrűt. Akkor tudatosult bennem Lily értetlen, dühös és szomorú arca és Nancy jelenléte. Mikor felfogtam mit tettem, utána rohantam, de egyszer csak egy puffanás, és csönd. Keserves csend, felkiáltottam és futni kezdtem. Nancy a lépcső alján feküdt mozdulatlanul. Az arca könnyes és sápadt volt, keze a hasán feküdt.

- Nancy… kérlek… édesem… - szólongattam kétségbeesetten, majd felkaptam és elrohantam vele a gyengélkedőre. Poppy néni majdnem szívbajt kapott, mikor meglátta a karjaimban ájult kedvesemet. Aggódva vártam, míg megvizsgálta, egyszercsak a szívéhez kapott ijedtében én meg felugrottam.

- Mi történt? – kérdeztem fehéren.

- Maga a barátja?

- Igen. – Amíg fel nem ébred.

- A barátnője állapotos. – Tessék?! Nancy terhes? Az nem lehet… - Ezek szerint nem tudták…

- Én legalábbis… De mindketten jól vannak?

- A babának nem esett baja, és a hölgy is nemsokára jobban lesz, de ezen túl nagyon kell magára vigyáznia.

Ürességet éreztem. Nancy ezt nem fogja megbocsátani, de én nem tehetek róla. Azt hittem ő az, nem láttam, hogy Lily az… James és Lily is össze fognak veszni, jaj, mit tettem? És ha a kicsinek baja esik? Az egyedül az én hibám lesz.

- Sirius? – lépett be James. – Mi történt? – Miért ő jött? Az ő szemébe se tudok belenézni.

- Legurult a lépcsőn, és gyereket vár.

- MI? Komolyan? Hát… ööö… gratulálok. – hebegte zavartan. Később a többiek is megérkeztek, Evans kivételével. Én, pedig egyre jobban aggódtam a szerelmemért. Minden összedől? Miért kell mindennek elromolnia? Hol kezdődött mindez? Jessica látogatása előtt még minden rendben volt, azután kezdődtek a bajok. Másnapot is a gyengélkedőn töltöttem…

- Sirius! Mi a fene történt? Te is olyan fura vagy, meg Lily is… Téged még megértelek, mert így tudtad meg, hogy apa leszel, de mégis…

- James! Hagyjad… - szólt Remus szelíden. – Majd elmondja. Az a fontos, hogy Nancynek és a babának nem esett baja.

- Igazad van. – mondta James sóhajtva. Ekkor Nancy kinyitotta a szemét.
- Nancy! Hogy érzed magad? – támadta le Jen, de ő engem keresett a szemével. Én is őt néztem, kezemben a gyűrűt szorongattam kétségbeesetten.

- Tűnj innen – sziszegte halkan. A többiek döbbentem kapkodták a fejüket közöttünk.

- Nancy… hallgass meg… - suttogtam kétségbeesetten.

- Menj innen, hagyj békén – mondta egy fokkal hangosabban. Remus felállt és megpróbált kivinni. Szó nélkül tartottam a Griffendél torony felé, tudomást sem véve a külvilágról. Lehuppantam egy fotelbe, a legközelebbi, amit észleltem James ökle volt. Kaptam tőle egy szép monoklit, csak az a baj, hogy jogosan. Utána Ágas ordibálni kezdett Evansszal, de nem volt erőm közbeavatkozni. Túl sok volt ez nekem… Hátradőltem, és nem törődtem senkivel és semmivel.

- Sirius! – rázta valaki a vállam. Remus volt. Ő nem utál? – Sirius! Hahó!

- Hm?

- Azt hiszem jobb, ha tudod, hogy…
- Mit?
- Nancy elvetélt. – mondta szomorúan. Úgy éreztem, mintha a tőrt megforgatták volna a szívemben. Elvesztettem a gyermekemet, és az a legrosszabb, hogy mindez az én hibám. Sosem bocsátom meg ezt magamnak. Könnycseppek kezdtek folyni az arcomról, de nem érdekelt, hogy nyilvánosan itatom az egereket. Miért? Miért? Fölrohantam a szobánkba, levetettem magam az ágyba, és sírtam. Még sohasem éreztem magam ennyire pokoliul. Tudom, hogy sírni férfi létemre szégyen, de jelenleg ez sem érdekelt. Bámult a plafont és Nancyre gondoltam. De jó lett volna egy kisbaba… Egy kislány, aki ugyanolyan angyali, mint Nancy… Szeretlek Nancy… Miért érzem úgy, hogy a szakadék szélén táncolok?



Nancy
Üresen bámultam magam elé, nem érdekelt a külvilág. Pár órája elvesztettem a gyermekemet. Túlságosan felizgattam magam, az én hibám. Minek kellett ennyire sajnáltatnom magam? Miért nem vettem komolyan a javasasszony szavait? Miért hittem Siriusnak? Vajon, miért tette? Ennyire szemét nem lehet, hogy a legjobb barátja boldogságát tönkreteszi. Józan fejjel átgondolva, talán nem is önszántából tette. Meg kellene hallgatnom őket. De arra megesküszöm, hogy akárki felelős ezért akár Sirius, akár Lily, akár valaki más, megkeserüli, hogy elvesztettem miatta a kisbabámat. Már kezdtem elfogadni az anyaság gondolatát, erre elvetélek. Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. Miért omlik össze minden? Miért érzem úgy, hogy a szakadék szélén táncolok?



Szerző: A fejezet elején található idézet a Netorian idézet gyűjteményből való...