|
12. fejezet - Szilveszteri buli
2009.01.27. 19:30
Kipihenten ébredtem és a fejem sem sajgott már annyira. Sirius mellettem szuszogott. Most alaposabban szemügyre vettem. Az arca sápadt volt, jó pár évvel öregebbnek nézett ki, valószínűleg az aggodalomtól. Ő is lefogyott egy kicsit, de nem annyira, mint én. Csont és bőr voltam a szakadt ruhám alatt. De az alvás jót tett, a szédülésem is alább hagyott. Határtalan megkönnyebbülés vett erőt rajtam, hogy mindketten túl éltük. De ezzel egyben önzőnek is éreztem magam, hiszen rengetegen vesztették el szeretteiket. Rémálmaimban még viszont fogom látni a zokogó, véres arcokat és a megcsonkított holtakat. Brr… olyan bizarr. Szépen lassan feltápászkodtam és körülnéztem. Sikerült néhány cuccunkat egyben látni, a pálcánk sértetlen volt. Fogtam a pálcámat és egy varázslattal kisimítottam a hajam, és tisztára varázsoltam magam. A fejemről eltüntettem a vért is, legalább valamennyire emberin nézzek ki. Most jöttem csak rá, hogy már nem az életben maradottaknak fenntartott kórházban vagyunk, hanem egy fogadóban. Vajon, mennyit aludtam? Hangtalanul a fürdő felé vettem az irányt és a kádba vizet eresztettem. Kellemesen ellazultam benne, bár ahol megsérültem ott eléggé csípett.
- Nancy! – hallottam egy ijedt kiáltást, gyorsan kimásztam a kádból, már amekkora sebességet a sérült fejem engedélyezett, törölközőt csavartam magamra és visszamentem a szobába, ahol egy ijedt Sirius várt. – Nancy! – ölelt át – muszáj szó nélkül eltűnnöd? Egyáltalán miért nem ébresztettél fel? Nem vagy még jól.
- Nem volt szívem felébreszteni téged, és egy kicsit rendbe szedtem magam, mert nem akarok mindenkire ráijeszteni.
- Igazad van, csak megijedtem. Nem akarlak újra elveszíteni.
- Hol vagyunk?
- Nem messze a kórháztól egy fogadóban, nem mertem még veled hoppanálni. Szerencsére a pálcáink épségben megúszták. Pálca nélkül nem tudok hoppanálni…
- Lilyék?
- Hazamentek, megnyugtatják az otthoniakat, hogy jól vagyunk. A szüleid biztos nagyon aggódnak, hiszen az összes mugli híradás a történtekről beszél. De lassan mi is mehetünk. Hogy érzed magad?
- Sokkal jobban, bár a fejem még fáj egy kicsit.
- Madam Pomfrey majd begyógyítja, először hozzámegyünk.
- És te?
- Most már jól. Ja… és James szervez szilveszterkor egy bulit, és az Oliver családot is meghívták. Hálából, amiért segítettek nekünk.
- Mr. Olivernek köszönhetem az életem.
- Igen, és ezért örökké az adósa maradok.
- Inkább én. Nem eszünk valamit? Éhen halok.
- Akkor már tényleg jól vagy…
Miután megreggeliztünk – kiderült, hogy már 29-e van! – kijelentkeztünk a fogadóból, és Roxmortsba hoppanáltunk. Természetesen társhoppanálással és Sirius irányított. Még mindig elég gyenge voltam. Poppy néni nagyon megörült nekünk, és még az igazgató is megkönnyebbült, mikor látta, hogy mindketten jól vagyunk. A javasasszony begyógyította a fejsérülésemet, de a helye még nem múlt el. Bájitalokat is kaptam, mivel nem voltam hajlandó a gyengélkedőn maradni. Már alig vártam, hogy lássam a családom. Sirius természetesen haza vitt és egy forró csókot adott, mielőtt kopogtunk volna.
- Kislányom! Édes istenem… - szorított magához anyu, mikor ajtót nyitott. Nemsokára apu, Jen és a síró Sheila is előkerült.
- Nanszii! – ugrott a nyakamba kicsi hugica. Jennek is mintha ki lettek volna sírva a szemei. Apu kedvesen beinvitálta Siriust, bár láttam rajta, hogy egy cseppet őt okolja a történtekért. Pár órával később Sirius elköszönt, mondván, hogy nem akar zavarni, és én is elmentem lepihenni, meg bevettem a bájitalokat.
Másnap Jennifer segített emberi kinézetet formálni nekem mugli szépítőszerekkel, arcpakolás, sminkelés (holnap is kisminkel), délután Sheilával játszottunk, és Roxfortról meséltünk neki. Sirius tegnap óta két levelet küldött! Nevetve válaszoltam a leveleire. Igazából én is legszívesebben minden percben vele lennék, és őt csókolnám. Mikor lettem ennyire nyálas? Ideje lenne leállítani magam. Jentől megtudtam, hogy anyuék mostanában egyre többet veszekednek, remélem nem fognak elválni. Mi lenne akkor a lassan négyéves Sheilával?
Huh… ma lesz a szilveszteri buli. Jen azt mondta, hogy igazából a mi tiszteletünkre rendezi James, annak örömére, hogy élünk. Egész nap segített készülni, de most már jól voltam, ezért én is segítettem neki. Anyu persze amióta csak megjöttem, azon sopánkodott, hogy mennyire lefogytam. Jennek ez nem okozott akadályt, egy bűbájjal rám méretezte a ruhát, de mégis úgy, hogy ne csontváz beütésem legyen. Egy csodálatos csillogó, ezüstszínű ruha volt rajtam. Nem estélyi, külön szoknya és top volt. Csodásan állt, bár a tragédia előtt jobban néztem ki. A hajam maradt kibontva, ragaszkodtam hozzá. Majd végre egyedül hoppanáltam a Potter birtok bejáratához és megvártam, míg Jen is megérkezik. Ketten indultunk a bejárati ajtóhoz. Enyhén szédültem, de nem törődtem vele. Végre láthatom Siriust!
Remek buli volt, Siriusnak remekült állt a dísztalár. Dina, Alice és Lily boldogan öleltek át, mikor megérkeztem. Remus és James pedig – főleg James – szüntelenül felém vigyorogtak. Ők tudnak valamit, amit én nem. Vajon mit? Biztosan jó, ha ennyire örülnek neki. Sirius nemsokára előkerült és táncolni hívott. Rajtunk kívül még rengetegen táncoltak, köztük Lily-James, Remus-Jen, Frank-Alice és Dina Peterrel táncolt! Nem csak én lepődtem meg rajta, hanem a tekergők és a barátnőim is. De most nem érdekel senkinek a magánélete, csak az enyém. És persze Siriusé, de az egy és ugyanaz…
Már majdnem éjfél volt, és a vendégsereg már igen emelt hangulatban volt. Csodálkozom is, hogy Sirius még szín józan, és én is… Mondjuk én sose iszom… De mindegy…
Tehát eljött az éjfél…
- 10! – kiáltott fel James.
- 9! – harsogta mindenki. Siriusszal egymásra vigyorogtuk és hangosan számoltunk mi is vissza.
- 8!
- 7… 6… 5… 4… 3…2…1…
- BUÉK! – zengte mindenki, én egy csókkal köszöntöttem Siriusnak az újévet. Ez az év jól kezdődik… Ahogy elnézem az összes szerelmes pár így kezdte az évet.
Nancy Rosette McWint újévi fogadalmai:
1. Örökké szeretni fogom Sirius Blacket (ezt minden évben megfogadom)
2. Nem hagyom, hogy még egyszer elszakítsanak minket…
3. Vidám leszek, de teljes erőbedobással készülök a RAVASZ vizsgákra
4. Most más nem jut eszembe… Ígérem, hogy betartom az ígéreteimet…
- Nancy! Gyere egy kicsit… - húzott a park felé, mosolyogva engedtem neki. A park csodálatosan fel volt díszítve, nagyon romantikus volt. – Szeretnék megbeszélni valamit… - mondta, mire a szívem kihagyott egy ütemet. – Tudod… Borzalmas volt az a tudat, hogy elveszítettelek. Másodszorra éreztem úgy, hogy az életem üres lenne nélküled. Annak idején, a nők csak a szórakozást jelentették nekem, de aztán beléd szerettem. Furcsa nekem, hogy egy valaki mellett legyek egész életemben, de téged nem bírnálak elveszíteni. Szeretlek. És egy egyáltalán nem Sirius Black-es gondolat jutott az eszembe… Miután elvégeztük Roxfortot… Hozzám jössz feleségül? – Ezt tényleg hallottam, vagy csak képzelődtem? Sirius Black megkérte a kezem? Közben egy gyűrűs dobozt nyújtott felém… és letérdelt!
- IGEN! – ugrottam a nyakába boldogan. Amikor megláttam a gyűrűt, azt hittem menten szívbajt kapok… Csodálatos volt… És bele volt gravírozva, hogy:
Sirius&Nancy Black Love Forever
Ez az a Sirius Black, akit megismertem? Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire romantikus. De kellemesen csalódtam benne.
- Ez csodálatos… - leheltem és csókcsatát kezdeményeztem… A buli további részére nem nagyon emlékeztem, mivel életemben először berúgtam, ahogy a vőlegényem is. Túl sokan koccintottak velünk… Mi lesz velem holnap? A holnapi napot a mellékhelyiségben töltöm… El sem hiszem… Sirius Black menyasszonya vagyok!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT