Egy gondolat dübörgött a fejemben, Irány Sirius Black! Végre együtt lehetünk! Nem engedem annak a némbernek, hogy közénk álljon. Sirius az enyém! Többet nem engedem, hogy elveszítsem. El sem hiszem… Sirius szeret…
- Remus! – kaptam el az említettet a folyosón. Meglepődve nézett rám. – Merre van Sirius?
- A Szükség szobájában, nem akart lejönni a vacsorára…
- Köszi! – öleltem át boldogan, szigorúan barátilag! Már rohantam is a Szükség szobája felé… Kivételesen nem botlottam szemét mardekárosokba, a folyosókon alig volt pár ember. Végre megérkeztem a falszakaszhoz.

Siriusszal szeretnék lenni, ott akarok lenni, ahol ő. Sirius…
Siriusszal szeretnék lenni, ott akarok lenni, ahol ő. Sirius…
Siriusszal szeretnék lenni, ott akarok lenni, ahol ő. Sirius…

Miután elismételtem a kívánságomat, azonnal megjelent az ajtó. Beléptem. Sirius abban a szobában ült, ahol először… khm… Szóval bámulta az előtte lévő kandalló tüzét. Észre se vette, hogy bejöttem.
- Sirius… - szólaltam meg hideg hangon. Miért vagyok ilyen rideg? Mindjárt kiderül… Sirius ijedten kapta fel a fejét – De édes! – aztán észrevett.
- Szia.
- Gondolkodtam.
- Hm… - Jaj! Ez ennyire nem ismer? Ez tényleg azt hiszi, hogy most mondom ki a végítéletet.
- Arra jutottam… Igazából Lily is segített…
- Hogy vége? Igazad van, én sem bocsátom meg ezt magamnak…
- Végig hallgatnál? – gurultam be. Én nem ebbe a Siriusba szerettem bele! Az én Siriusom nem sajnáltatta volna magát ennyire…
- Bocs, persze.
- Tanácstalan voltam. Egyrészt nagyon szeretlek, másrészt nem akarhatom, hogy egy gyerek miattam nőjön fel apa nélkül. Beszéltem Lilyvel, aki szokásához híven rájött valamire, amire én nem. Tehát döntöttem. – szomorúan nézett rám. Ennyire feladta? A válasz helyett megcsókoltam, először megdöbbent, de aztán visszacsókolt. Olyan siriusosan. Annyira hiányzott a csókja, most jöttem rá, hogy mennyire.

- Mit mondott Lily? – kérdezte rekedten.
- Hogy Jessicának nincs joga ahhoz, hogy eltiltsa tőled a gyereked.
- Nekünk ez miért nem jutott eszünkbe?
- Mert mi nem vagyunk olyan okosak, mint Lily.
- Csak a magad nevében mondj ilyeneket… - mondta vigyorogva, jutalmul egy párnát kapott a képébe. Ő visszadobta a párnát, majd forradalmi párnacsata alakult ki.
- E…elég… - fuldokoltam negyedóra múlva a röhögéstől.
- Megadod magad?
- Bármit… csak hagyd abba…
- Kérd szépen.
- Légy szíves fejezzük ezt be, mert megfulladok a röhögéstől. – lihegtem cseppet sem nőiesen, mire csodák csodájára abbahagyta, majd megcsókolt.
- Szájon átlélegeztetés. – mondta tetetett komolysággal a hangjában. Egy percig sem gondoltunk arra, hogy ma van az utolsó halloween-ünk Roxfortban, hiszen remekül éreztük magunkat. Jobban, mint bármikor. A boldogság, hogy ismét együtt lehetünk teljesen megrészegített, ahogy Siriust is. Hónapok óta nem láttam, ilyen önfeledten nevetni, viccelődni. Én megmondtam négy éve is, hogy egy férfit fogok szeretni egész életemben. És ez így is lett. Bár még nagyon fiatalok vagyunk, de én tudom, hogy csak vele leszek boldog. Nem vágyom pénzre, gazdagságra, csak arra, hogy vele lehessek, hogy ő csókoljon, hogy ő szeressen.
Ha valaki hallaná a gondolataimat, azt gondolná, hogy mit ömlengek itt magamban… De ezek nem üres szavak, ezek az érzéseim. Ahogy a szemébe nézek látom, hogy ő ugyanígy érez irántam. Pár éve még nem gondoltam volna, hogy én fogom megszelídíteni a nagy nőcsábász Sirius Blacket. De az élet útjai kifürkészhetetlenek. Nem lehet tudni, hogy ezúttal mennyi boldogságot szántak nekünk. Lehet, hogy holnapig, lehet, hogy örökké. Bárcsak az utóbbi teljesülne…



Reggel szinte sokkot kaptam, először fel sem fogtam, hogy hol vagyok. Aztán éreztem Sirius ölelését, aki békésen szuszogott alattam, mivel a karjaiban aludtam. Mit ne mondjak, legszívesebben minden reggel így ébrednék… Biztonságban, a karjaiban. Gyengéd reggeli csókot leheltem az arcára, mire elmosolyodott és kinyitotta a szemét.
- Ez ugye nem álom?
- Nem hinném, vagy csak ugyanazt álmodjuk.
- Ha álom, sose érjen véget. Nem akarok belőle felébredni.
- Elhiheted, hogy én sem. Mi a mai program?
- Még egy kicsit így maradunk, aztán kerítek reggelit, és szépen nyugodtan megreggelizünk…
- Nem fognak aggódni miattunk?
- Lily tudja, hogy engem indultál megkeresni, Remus meg elmondta, hol vagyok. Ebből a kedvenc prefektus kisasszonyunk ki tudja következtetni a történteket.
- Igazad van.
- A mai napod varázslatos lesz…
- Remélem a holnapi is…
- A kis elégedetlen…
- Így kell szeretni…

Kellemes hangulatban megreggeliztünk, majd egymásba karolva tartottunk a klubhelyiségbe. Nem mondom, a folyosókon sokan megbámultak minket, sustorgások kísérték utunkat, de mi nem törődtünk velük, csókolóztunk, nevetgéltünk. Sugároztuk magunkból a boldogságot.


Lily
Remélem, Nancy és Sirius kibékültek. Egy kicsit ideges vagyok, mi van, ha történt velük valami? De mégsem nézhettük meg, hátha zavarnánk. Most James karjaiban vagyok, ő nyugtatgat.
- Nem igazán értem ezt az egészet. – mondta James. – Sirius miért dobta Nancyt?
- Én tudom.
- Mi? Én miért nem? Tapmancs a legjobb barátom!
- Majd ő elmondja. Remélem most már végre boldogok lesznek.
- Hát, rájuk férne már. – ekkor nyílt a portrélyuk és két nevetgélő egyén lépett be. Tettek egy lépést, majd csókolózni kezdtek. De hát… Nancy! Sirius! Ez az! Boldogan ránéztem Jamesre, aki viszonozta a tekintetem. Nem szóltunk egy szót se, nem akartuk őket megzavarni. Olyan régen láttam Nancyt ennyire boldognak, talán még sose. Boldogabb volt, mint mikor először összejöttek. Siriusról is az öröm és a szerelem sugárzott, öröm volt őket nézni. A többiek mégsem voltak maradtak tapintatosak, mert mindenki, aki a klubhelyiségben tartózkodott tapsolni kezdett, mire a párocska vigyorogva szétrebbent. Boldogan átöleltem Nancyt, akit sosem láttam még ilyen boldognak. Tudom, mit érzett, én is a fellegekben jártam, mikor Jamessel összejöttünk. De ezt is Nancynek köszönhettem, mivel az ő érdeme, hogy egymásra találtunk.


Nancy
November végén az SVK tanárunk Goth professzor bejelentette, hogy megtanítja nekünk a patrónusbűbájt. Lily, Alice és én teljesen izgatottak lettünk, míg a Tekergők nem zavartatták magukat erre a hírre. Mintha ők már tudnák… A vigyoruk is erről tanúskodott.
- Képzeljék maguk elé a legboldogabb emléküket, és mondják ki a varázsigét, Expecto Patronum! Mr. Black és Ms. McWint bemutatnák? – Tessék? De én nem tudom, hogy hogyan kell.
- Lazíts! Csak gondolj rám… - súgta a fülembe Sirius magabiztosan.
- Expecto Patronum! – mondta Sirius és a pálcájából egy fekete kutya száguldott ki.
- Expecto Patronum! – mondtam és is Siriusra koncentrálva. A pálcámból egy fényes, fehér Siriuséhoz hasonló kutya jött elő. A többiek és Goth professzor elismerően tapsoltak. Mindketten K-t kaptunk és 20-20 pontot a Griffendélnek. Még a patrónusaink is úgy gondolják, hogy mi ketten egymásnak lettünk teremtve.


Észre se vettem milyen gyorsan száguldoznak a napok, hiszen semmi érdemleges nem történt velem. Szerencsére. Nyugodt és boldog voltam, ahogyan mindig is Siriusszal. Bár az nagyon nem tetszett, hogy minden hónapban eltűnik egy éjjel a haverjaival. Múltkor már majdnem elmondta az igazat, mikor Alice nyitott be, hogy segítsek, mert randira megy Frankkel, és nem tudja, hogy mit vegyen fel. Sirius nem szólt semmit, de látszott rajta, hogy mérges a barátnőmre. Adtam neki egy vigaszcsókot, majd Alice után indultam.
- Jaj, mit vegyek fel? – nyafogta a randi előtt négy órával. (?!) Lily is a hálónkban segédkezett ideges barátnőnknek. Végül egy halványkék egyberészes ruha mellett szavaztunk, ami tökéletesen passzolt rá. Idegesen, de mégis boldogan Alice végre elindult a randira. Azóta ez a jelenet napi rendszerességgel megtörténik. Nem tudom, mit parázik, minden egyes randi előtt, amikor Frank imádja őt. De hát egyszer én is ilyen voltam, de már tudom, hogy Sirius így szeret, ahogy vagyok.
Remus és Jen még mindig együtt voltak, ezért a nővérem napi vendégnek számított a griffendél toronyban. Dina pedig összejött Peterrel! Azt hittem jobb ízlése van… Bocs, Peter…

Lassan, na jó gyorsan elérkezett a december. Ma már 18-a van, de már megvettem az ajándékomat mindenkinek. Mikor reggel a faliújságra tévedt a tekintetünk, egy hirdetmény függött rajta.

Kedves Hetedévesek!
Idén kedvezünk Roxfort hetedéves tanulóinak. A karácsonyi szünet nekik 19-én kezdődik, nem 24-én. Élvezzék a meghosszabbított szünetet és miután visszatértek teljes erőbedobással készüljenek a RAVASZ vizsgákra…
Kellemes Karácsonyt!
Albus Dumbledore, igazgató

- Jaj, de jó! Ti itt maradtok a szünetben? – kérdeztem az örömködő barátaimat.
- Én hazautazom. – mondta Lily.
- Én és Frank maradunk. – lelkendezett Alice.
- Én meghívtam a többieket a téli szünetre, de Peter hazamegy, Siriusnak más tervei vannak, Remus viszont átjön. De majd később jön Lily is.
- Jen is hazamegy. – mondta Remus. Mi az, hogy Siriusnak más tervei vannak? Úgy döntöttünk ma tartjuk meg az ajándékozást, ezért nem tudtam még beszélni Siriusszal. Remek ajándékokat kaptam a barátaimtól.

Lily – egy könyv – ki gondolta volna? – a patrónusok és animágus alakok jelentéséről
James – egy fotó album, amiben rengeteg lesifotó is belekerült…
Alice - két részes fürdőruha – minek? De azért jól néz ki.
Jen – egy elég merész top, mondván, hogy Siriusnak okozzak még meglepetéseket.
Dina – egy mugli regény, a címe Suttogó, valami hercegnő van benne (?!)
Többiek – édességek
Sirius – még semmi. SEMMI?! Elfelejtett ajándékot venni a barátnőjének?!

- Nancy, beszélhetnénk négyszemközt? – ölelt át az említett. Elköszöntem a többiektől és követtem.
- Gondolom, észrevetted, hogy nem kaptál még tőlem semmit.
- Igen. Tetszett az ajándékom? – utaltam a kutyás medálra. – A másik felét annak adod… - kezdtem, de mielőtt befejeztem volna a nyakamba akasztotta a másik felét. – Köszönöm.
- Most jön az én ajándékom… Holnap csak mi ketten elutazunk egy hétre, a tengerpartra!