"Az igazság csodálatos dolog, de szörnyű is lehet,
ezért nagyon óvatosan kell bánni vele."
/J.K.Rowling/

- Mielőtt elmondom, tudd, hogy szeretlek és még soha senki iránt nem éreztem ilyet és az elmúlt napokban szörnyen éreztem magam. – kezdte és végre a szemembe nézett. –Tehát, én megcsaltalak.
- Mi?! Mikor?
- Még tavalyelőtt évvégén egy végzős lánnyal.
- Miért most mondod?
- Mert nyáron meglátogatott, Jamesék nem voltak otthon…

***

A Potter kúrián kivételesen csend uralkodott, mivel csak egy fiú tartózkodott otthon. James Potter barátja Sirius Black. Sirius épp egy levelet fogalmazott barátnőjének Nancynek, mikor kopogtak. Kedvetlenül lerobogott a lépcsőn és kinyitotta az ajtót. Az ajtóban egy rég nem látott ismerős állt.

- Mit keresel itt? – kérdeztem.
- Köszönöm kérdésed, jól vagyok. Gondoltam meglátogatom egy régi kedves ismerősömet.
- Miért jöttél? Ne áltass evvel az udvarias szöveggel.
- Igazad van, nem udvariaskodni jöttem. Van egy ajánlatom számodra. Beljebb mehetnék?
- Gyere. – mikor helyet foglalt, kérdőn néztem rá. Ezalatt a két év alatt Jessica Jorla sokat változott. Szebb lett, bár felszedett egy-két kilót. Szőke haja hullámosan hullott a vállára. Baba kék szemei engem fürkésztek. – Hallgatlak.
- Elveszel feleségül?
- Tessék? – kérdeztem megütközve. Ez megőrült? – Viccelsz?
- Nem. Ha feleségül veszel a hetedéved végén, akkor láthatod a lányod.
- A mimet?!
- A lányunkat. Ugye, emlékszel még arra az éjszakára? Nem védekeztünk. Januárban született, most féléves. Le sem tagadhatnád, a te hajszínedet örökölte.
- Mi a neve?
- Elisabeth Black. Hivatalosan Elisabeth Jorla.
- Black? Ha ennyire biztos vagy a dolgodban, minek kérdezel?
- Ezt követeli az illem, nem igaz? Szóval?
- Először láthatnám?
- Persze. Gyere! – követtem, de előbb írtam egy rövid levelet Jamesnek.

James!
Elmentem kiszellőztetni a fejem, majd jövök!
Sirius


- Ana! – hallatszott egy gügyögés a babaágyból. Jessicával közelebb mentünk, nekem elakadt a szavam. A fekete haja és a szemei és az egész kislány rám hasonlított. Ha lány lennék, így néznék ki. Mikor a kezembe vettem kacagni kezdett az én lányom. De mi lesz Nancyvel?
- Ha nem veszel el, többet nem látod.
- Kaphatnék egy kis időt?
- Persze, amennyit akarsz, de az esküvőnek júliusban kell lennie.
- Átgondolom, ha meg van a válaszom, írok levelet.
- Rendben. – Aznap egésznap Lizzie-vel játszottam. Mivel az Elisabeth név olyan hosszú. Én biztos, hogy nem ezt a nevet adtam volna neki. Tehát vagy szakítok Nancyvel, feleségül veszem Jessicátt és láthatom Lizzie-t, vagy Nancyvel maradok, és soha többé nem láthatom Lizzie-t, és félárván nő fel.

***

- Most már értem. – A szívem eszeveszettül sajgott a hallottaktól, megcsalt és van egy lánya!
- Nancy?
- Most menj ki!
- Gondoltam, hogy ez lesz.
- Gondoltad? Talán nem gondolhatom át? Egyáltalán mit vársz tőlem? Én legyek a tanúd az esküvőn? Vagy mit?
- Nem. Akkor most magadra hagylak. – sóhajtotta szomorúan és kiment. Mikor egyedül maradtam utat engedtem a könnyeimnek. Miért?! Sirius szeret, de sosem lehetünk együtt. Nem lehet miattam egy gyerek félárva.
Jennifer még meg sem látogatott! Ha őt rabolták volna el, én tűkön ülve virrasztanák az ágya mellett. Észre se vettem, hogy közben elaludtam. Álmomban négy évvel ezelőtt voltam…

- Jen! Neked tetszik már valaki? – kérdeztem izgatottan tizenhárom éves fejjel.
- Nancy! Még csak harmadévesek leszünk! A szerelem még várhat.
- Gondolod?
- Igen.
- Nekem egész életemben egy szerelmem lesz. – feleltem magabiztosan.
- Nem hinném.
- Miért? Az nem azt jelenti, hogy nem csókolok meg mást, hanem azt, hogy egész életemben egy férfit fogok szeretni. Ha pedig ő nem szeret, nem tudom, mit csinálok…
- Nancy! A szerelmet nem kell ilyen komolyan venni!
- De igen! És már tudom is ki az…
- Te jó ég! Szerelmes vagy?
- Igen.
- Kibe?
- Majd megtudod, ha összejöttünk.
- Gonosz vagy!
- Lányok! Gyertek le egy kicsit! – kiabált fel anyu.
- Megyünk! – kiáltottuk és lefutottunk a nappaliba. Anya és Apa mosolyogva vártak minket.
- Van egy bejelenteni valónk!
- Mi az? – kérdeztem türelmetlenül. Jen arca boldog mosolyra húzódott. Ő már tudja?
- Hamarosan lesz egy kistestvéretek! – boldogan fogadtuk a hírt, ugrándoztunk, nevetgéltünk, mint két ötéves kisgyerek.


- Tényleg roxfortos leszel? – hallottam Jen hangját.
- Bizony. Dumbledore megengedte, hogy idejárjak, persze, sokat kell pótolnom. De ezt Nancy előtt akartam elmondani.
- Végül is ő is itt van.
- De alszik! – nevetett Dina. De régen hallottam nevetni…
- Már nem. – morogtam és felültem.
- Felébredt Csipkerózsika! – ölelt át nevetve Jen.
- Hm…
- Nincs túl jó kedved, Nancy…
- Nincs, de csak a szokásos…
- Sirius? – kérdezte elkomorodva Jennifer.
- Ő az, aki megmentett?
- Igen. De ne beszéljünk most róla.
- Mit mondott neked? – nézett rám igazságot várva a nővérkém.
- Nem fontos…
- De sírtál…
- Honnan veszed?
- Jaj! Ismerlek mióta az eszünket tudjuk…
- Dina! Tényleg roxfortos leszel?
- Igen, de én a Hollóhátba kerültem. Jenékkel leszek egy szobában.
- Az jó. Mikor mehetek el innen?
- Amint felébredtél. És mivel ez már megtörtént, mehetsz is.
- Akkor fel is öltözök.
- Mi megyünk. Szia húgi! – búcsúzott egy öleléssel Jen, majd Dina is átölelt és távoztak. Átöltöztem talárba, elköszöntem Poppy nénitől és én is elhúztam a csíkot.

Napokig nem beszéltem Siriussal, és senkivel sem Siriusról. Így Lizzie-ről csak én tudtam. Sirius többször próbált velem beszélni, de én kerültem. Féltem, ha hozzászólok, akkor kirobban belőlem a zokogás. Miután távoztam kedd reggel a gyengélkedőről Jake-kel szakítottunk. Ő kezdeményezte, mondván, hogy én Siriust szeretem és Sirius is engem. Nem ellenkeztem, mert tudtam, hogy igaza van. Napokig az utolsó mondata visszhangzott a fejemben. „Kár, hogy vége, de örülök, hogy megtörtént.”

Pár hét múlva úgy éreztem, nem bírom tovább és félre vontam Lilyt.
- Lily…
- Hajlandó vagy elmondani, hogy miért vagy olyan furcsa, miután négyszemközt beszéltél Siriussal?
- Igen. – bólintottam és elmondtam neki, amit Sirius is elmondott nekem. Mikor végeztem nem szólalt meg, döbbenten meredt maga elé.
- Ezt nem hiszem el… még James sem tudja… egy kislány… mennyasszony…
- Ez van. Azt hiszem, itt a vége.
- Dehogy! Hogy ti milyen buták vagytok!
- Tessék? – háborodtam fel.
- Annak a Jessicának nincs joga eltiltani a gyerekét Siriustól, akkor sem, ha nem házasok! Egyszerű, csak a törvényhez kell fordulni. Nyugodtan együtt lehetsz Siriussal…
- De jó! Várj… de megcsalt…
- Eleget szenvedett miatta, és örülj, hogy csak egyszer és soha többet!
- Ezt az egyet is másfél év után mondta el…
- Szereted őt, vagy nem?
- Szeretem.
- Akkor? Menj és smárold le!
- Ki vagy te és mit csináltál Lily Evanssal?
- Nini! Ma van Halloween! – Ez hogy jön ide? Na mindegy… Irány Sirius Black!