Soha nem felejtem el azokat a csalódott arcokat, amiket tegnap láttam. Jake volt az egyetlen, akiről sütött a boldogság és nem vette észre, hogy én nem őt szeretem. Sirius és Aileen kettesben távoztak az eset után, ki a klubhelyiségből. Hajnali négy órakor lopózott vissza Leen a szobánkba feltűnően jókedvűen. Az egész az én hibám. Jake rá fog jönni, hogy nem szeretem és szenvedni fog, Leen rá fog jönni, hogy Sirius nem szerelmes belé és ő is szenvedni fog. Sirius tekintetéből meg mertem volna esküdni, hogy még mindig szeret, de akkor miért szakított velem? Miért nem vallja be, hogy szeret? Á… Elegem van Sirius Blackből! Szórakozzon a nénikéjével!


- Szia édes! – ölelt át hátulról Jake. Nem igaz, hogy éjjel-nappal a nyakamon lóg!

- Szia! – köszöntem mosolyt erőltetve az arcomra. Nem akartam, hogy rosszul érezze magát.

- Hogy vagy?

- Jól, és te? – Ezt minden találkozásnál el kell játszani? Áh… Igazából velem van a hiba, nem vele.

- Én is. A hétvégén roxmortsi hétvége, lejössz velem?

- Persze. Az első meccs mikor lesz?

- Jövő héten, a Mardekárral játszunk.

- Nehogy ők győzzenek ám! – nevettem. Vidám hangulatban érkeztünk a Nagyterembe, ahol már a Tekergők és a barátnőim is ott voltak. Sirius és Leen egymás mellett foglaltak helyet. Tehát Aileen elfoglalta a helyemet. Gyilkos pillantást vetettem egykori barátnőm felé, majd Jake mellett foglaltam helyet. Kedvetlenül lapátoltam magamba a kaját, míg Jake a kviddicsről áradozott, úgy, mint egykor Sirius.



- …és akkor egy gurkót küldtem a fogó felé és James elkapta…

- Sirius!

- …a cikeszt és miénk lett a győzelem…

- Sirius! – szidtam nevetve. – Csak a kviddicsről tudsz mesélni?

- Bocsi. Én azt hittem…

- Hé! Ne érts félre, nem baj… csak…

- Érdekelne más téma is, igaz?

- Igaz. Honnan tudod?

- Gondolatolvasó vagyok. – villantott rám egy Sirius-vigyort.

- Na persze!

- Nem hiszed?

- Mi van, ha nem?

- Akkor véged! – kiáltotta és csikizni kezdett, de én inkább csókolni kezdtem, csakhogy ne kínozzon tovább. Nagyon csikis voltam, persze csak egy-két helyen, de azt ő mindig megtalálta. Úgy ismert, mint a saját tenyerét. Azóta ez az emlék jut eszembe a kviddicsről.



Egy könnycsepp gördült le a szememből, de senki nem vette észre, és több csepp nem is jött, szerencsére. Ekkor érkeztek meg a baglyok és az egyik egy levelet ejtett az ölembe.



Kislányom!

Reméljük, hogy jó vagy és szuperül telnek a mindennapjaid. Itthon sajnos történt egy rossz dolog, ezért pár napra elkértünk az iskoládból, az igazgató már beleegyezett, hogy holnap hazajössz a történtek miatt. Sajnos levélben nem írhatjuk le az okot, mert a baglyot elfoghatják.

Puszil:

Anya és Apa

Ui: Holnap reggel 8-kor vár valaki Roxmortsban (Dumbledore küldi oda)

Ui2: Egyelőre ne nagyon híreszteld!



Ez fura… Mi történhetett? Baj történt? Meghalt valaki? Nagyon furcsa stílusban fogalmazták meg a levelet.

- Nancy? Baj van?

- Nem, nincs semmi. Csak egy levél otthonról. – Most hogyan mondjam meg, hogy nem leszek itt a hétvégén? Teljesen lelombozódna. És ezt nem akartam, ráadásul azt se tudom, hogy hogyan mondjam meg…



Másnap reggel korán keltem, még mindenki aludt. Nem tudom, de még Lilynek sem szóltam, nem tudtam rávenni magam. Fogalmam sincs miért… Úgy éreztem, hogy ne szóljak senkinek. Még levelet sem írtam. Aggódni fognak, de még sem tettem semmit, csak kisétáltam a kastélyból…


Sirius

A mai nap is ugyanúgy kezdődik, mint a többi… (ekkor még nem tudtam, hogy mekkorát tévedek) Aileent hallgatni egésznap és nézni, hogy Nancy avval a Jake nevű gyerekkel enyeleg… Nézni is rossz. De nincs jogom féltékenynek lenni, mert én szakítottam vele. De ha megtudta volna a titkom ő szakított volna velem. Így jobb.

Mit sem sejtve ballagtam le kómásan, a szintén kómás Jamessel és Remussal a klubhelyiségbe… Peter még visszafeküdt két percre.

- James! Nem láttátok Nancyt? – kérdezte egy aggódó Lily. Mi történt? – szólalt meg a fejemben a vészcsengő. Vajon, Jake-kel van? Az arcom elfelhősödött erre a gondolatra, ezt Remus is észrevette és megszólalt.

- Biztos Jake-kel van…

- Nem. – felelte halkan Evans. – Jake is őt keresi. – Na. Itt már szirénáztak a vészcsengők. James azonnal felrohant a térképért, de fancsali arccal tért vissza.

- Nancy vagy a szükségben van, vagy nincs a kastélyban. – Itt borult el az agyam. Már a legrosszabbra gondoltam, persze az előbbi lehetőséggel, nem egyedül. Hiába a féltékenység győzött. Eszeveszett dühvel rohantam a Szükség Szobája felé. Berontottam az ajtón (én már megtanultam, hogyan kijátszani a szoba bűbáját) és megpillantottam őt… Egy emlék férkőzött a fejembe.



- Sirius! Hová megyünk?

- Majd meglátod…

- Mi ez a titokzatoskodás?

- Meglepetés. – vigyorogtam rá a megszokott mosolyommal.

- Oké. – Ezzel most meglepett, azt hittem végig faggatja az utat. De hát Nancy mindig tudott meglepetéseket okozni. Egy üres falszakasz előtt elmentem háromszor és megjelent az ajtó. Nancy kiváncsian pislantott rám. Átkaroltam és beléptünk a szobába. A szobában kellemes félhomály uralkodott, a helyiség közepén egy kétszemélyes asztal volt. Az asztalon egy csokor vörös rózsa és egy gyertya, na meg a kaja. Nancy meg sem tudott szólalni az ámulattól.

- Hűha… - nyögte rekedten. Már azt hittem nem tetszik neki. – Ez… csodálatos. – Megkönnyebbülten felsóhajtottam és egy gyengéd csókot leheltem az ajkára.

- Meglepődtél?

- Igen. Kellemesen. Nem is tudtam, hogy te ilyen romantikus vagy.

- Vannak még meglepetéseim.

- Remélem, mind ilyen kellemes.

- Többnyire. – mosolyogtam boldogan. Igaza volt Remusnak. A romantika bejön a nőknél. Az egész éjszakát ott töltöttük, de nem kell félreérteni, nem történt meg AZ közöttünk… még. Csak egymás mellett aludtunk, semmi több. Ez az éjszaka volt életem egyik legszebb pillanata.



- Nancy? – hitetlenkedtem. Az ágyon Ő feküdt… Egy franciaágyon! A hangomra felébredt és értetlen nézett körbe. Majd a tekintete megakadt rajtam…

- Black?

- Mióta Black? Kivel voltál?

- Miről beszélsz? Mi közöd hozzá? Amúgy én nem Nancy vagyok, hanem Jennifer. – Hupsz. Tényleg, de annyira hasonlítanak!

- Ööö… sajnálom. Azt hittem…

- Te még mindig szereted…

- Nem, én nem.

- Ne tagadd! Látok a szememtől. Egyébként összevesztem a szobatársaimmal, azért éjszakáztam itt. Ja, és Egyedül. Történt valami? – kérdezte, mikor elsápadtam. Akkor Nancy nincs a kastélyban…



James, Remus és Én elhatároztuk, hogy körülnézünk Roxmortsban, Alice szól Dumbledore-nak, Lily és Jake pedig megpróbálják kideríteni miért és hova ment, hátha találnak valami nyomot. Roxmortsban kiabáltuk a nevét egésznap eseménytelenül. Nancy nem volt Roxmortsban se. Elrabolták? Már a gondolatra is összeszorul a torkom.


Miután Remust felkísértük a gyengélkedőre a közelgő telihold miatt, letámadtuk Lilyt.

- Elrabolták.

- Mi? Honnan tudod? – kérdeztem kétségbeesetten. Lily átnyújtott egy levelet, amit Nancy szülei írtak.

- Ebből honnan…

- Olvasd el ezt is… Írtam Nancy szüleinek, még tegnap, itt a válasz.



Kedves Lily!

Nem igazán értjük a leveled okát, mivel mi nem írtunk mostanában levelet a lányunknak, éppen ma szerettem volna írni neki. És nem akarjuk kikérni az iskolátokból. Történt valami? Mi van Nancyvel? De nyugodtan írhatsz nekünk máskor is, Lily…Remélem nincs baj…

Mr. és Mrs. McWint


- Hol vagy? – nyögtem fel, és utat engedtem egy kósza könnycseppnek.