Mikor magamhoz tértem, először nem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán rájöttem, hogy a gyengélkedőn. Egy alak ült mellettem, Sirius…

- Végre felébredtél! – mosolygott, mintha nem is szakítottunk volna.

- Mit keresel itt? – morogtam. Semmi kedvem nem volt vele beszélni.

- Én hoztalak fel. – Ilyen szerencsétlen is, csak én lehetek! Vagy szerencsés? Elég Nancy! Ajaj, már magammal veszekszem. Az őrület első jele…

- Szuper. – mondtam egykedvűen, és a plafonra szegeztem a tekintetem.

- Ki kínzott meg?

- Senki. – Még mindig a plafont bámultam. Ott egy pók! Hihi.

- Ne hazudj. Poppy néni alaposan megvizsgált.

- Mi közöd hozzá?! – sziszegtem, és ránéztem. Kár volt.

- Nem lehetnénk barátok? – kérdezte kutyaszemekkel. Miért kell, így néznie? Minek akar a barátom lenni? Nekem az nem megy, Ő több mint egy barát.

- Nem tudom.
- Nem minden az, aminek látszik… - Heh? Ezt meg mire mondta?

- Mi van?

- Semmi, akkor én megyek. Csak meg szerettem volna várni, míg felébredsz. Csak hogy, felkészülj, Lily nagyon mérges, amiért nem mondtál neki semmit a kínzásról. Megyek, Jobbulást! – Gyors búcsú, nem adott választ, valamit titkol! De mit?

- Viszlát. – búcsúztam, majd ismét álomba szenderültem.



Másodszorra nem volt szerencsém, rosszkor ébredtem. Egy nagyon mérges Lily Evans nézett velem farkasszemet.

- Szia Lily! – ásítottam.

- Nancy Rosette McWint! – Baj van, még sosem szólított így. – A barátnőm vagy te, egyáltalán?

- Már miért ne lennék?

- Egy barátnő elmond a barátnőjének egy olyan fontos dolgot, mint hogy megkínozzák! Ki tette?

- Nem mindegy?

- NEM! – Hűha, tényleg elég dühös. Arca színe vetekszik a hajával.

- Összefutottam néhány mardekárossal…

- Kik voltak?

- Már nem emlékszem – hazudtam. Nem hiányzik még egy balhé.

- Jól van. Ne haragudj, hogy így viselkedtem, de annyira aggódtam. Amikor felébredtem és te ott feküdtél…

- Most szerelmet vallasz éppen? – nevettem.

- Haha. Black mondott valamit?

- Igen. Azt, hogy legyünk barátok.

- Mit válaszoltál?

- Azt, hogy nem tudom. Nem tudok barátként tekinteni rá, több annál. Szeretem őt. – mondtam szomorúan.

- Nancy, tudod, gondolkoztam. – mintha nem gondolkodna a nap 24 órájában.
- Nem újdonság. – jegyeztem meg, mire csak egy lesújtó pillantást kaptam.

- Furcsa az egész. Mármint Black. Az egyik pillanatban agyon csókoljátok egymást, a másik pillanatban szakít veled. Ráadásul, olyan szerelmesen néz rád még mindig.

- Szerelmesen? Azt mondta, nem szeret.

- Lehet, hogy hazudott.

- Miért hazudott volna? Ugyan Lily… Igent mondtál már Jamesnek?

- Nem, még nem. Félek.

- Ugyan mitől?

- Tőle. – Jamestől? Minek? Elég meghökkent arcot vághattam, mert elnevette magát. – Mondd csak, Nancy…

- Mit?

- Mi van azzal a Jake-kel?

- Honnan tudsz róla?

- Engem piszkált, hogy mi van veled, és hogy vagy. Szóval?

- Barátok vagyunk.

- Barátok? Szerintem ő ezt nem így gondolja.

- Megbeszéltük, hogy még nem vagyok túl Siriuson.

- Szerintem szerelmes beléd.

- Remélem nem.

- Miért? – hökkent meg.

- Nem akarom megbántani.

- Te tudod.



Másnap Poppy néni zsörtölődve engedett ki a gyengélkedőről, de ha már teljesen jól vagyok?! Az új javasasszony hobbija, hogy minél tovább bent tartsa a betegeit? Így több pénzt kap? Még nem is mondtam, hogy tegnap gondolkodtam. Hehe, néha azt is kell! Arra jutottam, hogy harcolni fogok Siriusért. Kiderítem, hogy miért szakított velem. Remélem, Lilynek igaza van, és tényleg szeret.
Éppen a klubhelyiségbe tartottam, mikor valaki a nyakamba ugrott.

- Nancy! Már jól vagy? – kérdezte izgatottan a „támadóm” Jennifer.

- Igen. – mosolyogtam. – Mi ez a nagy jókedv?

- Szerelmes vagyok! – Tudtam! Ismerem már az ikertesómat, mint a tenyerem.

- Kibe? Mesélj!

- A neve Sirius Black. – Tessék? Nem… az nem lehet. Hogy teheti ezt velem? – Csak vicceltem! Jól vagy? Hé, ne vedd olyan komolyan!
- TEE! Hogy tudsz ilyennel viccelni?!

- Nem hagyhattam ki, ha tudnád, milyen arcot vágtál! – nevetett. De én nem, nem tartottam viccesnek. Most esett le, hogy milyen könnyen elcsábíthatja valami liba. – Ne haragudj, kérlek!

- Rendben. Akkor kiről van szó? – erőltettem mosolyt az arcomra.

- Brian Carr, hollóhát. – Őszintén, még sose hallottam erről a srácról. – Fekete haja van, csokoládé barna szemei…
- Jó, értem. – vigyorogtam. – Nehogy ódákat írj róla! – Tudom, tudom érzéketlen vagyok. De akkor is!

- Te! Érzéketlen tuskó! – kezdett csikizni.

- Hé… hé… ne… hagyd… abba! – nem igen tudtam kinyögni egy értelmes szót, mert rosszul voltam a röhögéstől. A kis dög, tudja, hogy csikis vagyok. – Mennem kell! Lily leszedi a fejemet!

- Oké, menjél csak!

- Jó pasizást!

- Meglesz! Szia!

- Szia Jenny! – Hű, ezt a pillantást. Utálja, ha Jennynek hívom. Vigyorogva tettem meg az út további részét a klubhelyiségbe.



- Mi van, Nancy? Madam Pomfrey felvidítja a betegeit? – nézett rám érdeklődőn James. – Ha tudtam volna… Legközelebb, ha rosszkedvem van hozzá megyek…

- Bolond. – dobtam a fejéhez egy párnát, mire felkiáltott.

- Könyörgöm, szép hölgyem, kegyelmezzen! – színészkedett, mire Lily jött le a lépcsőn.

- Mit csináltok? – kérdezte. Mintha egy csöppnyi féltékenység villant volna a szemében. Hoppá! De hogy rám legyen féltékeny? Heh…

- Végre! A mentőangyalom! Köszönöm Angyalkám, hogy megmentettél a gonosz párnadobáló nőszemélytől.

- Hé! – háborodtam fel tetetett sértődöttséggel. Lily nem tudta, hogy melyikünk az idétlenebb. James!

- Nem vagyok az Angyalkád, Potter! – vetette neki hűvösen Miss Jégkirálynő. Mi a baja megint? Szeretik egymást! Úgy döntöttem végre cselekednem kell.

- Ne kezdjétek el megint! Szeretitek egymást! Olyan nehéz bevallani Jamesnek, hogy szerelmes vagy belé? James, olyan nehéz meggyőzni Lilyt, hogy komolyan gondolod? – Nem is tudom, melyikük hápogott a legjobban. James szóhoz sem jutott, sejtem, hogy a mondat melyik részétől. – Beszéljétek meg! Sziasztok! – hadartam, majd gyorsan kettesben hagytam őket.



Kimentem a parkba és letelepedtem a kedvenc tölgyfám alá.

- Szia Nancy! – csendült mögöttem egy ismerős hang. Hátranéztem, Jake állt mögöttem.

- Szia Jake! Hogy vagy?

- Jól, te? Hallottam, mi történt. Fel kellett volna, hogy rángassalak a gyengélkedőre.

- Ugyan dehogy! Már jól vagyok.

- Akkor is ezt mondtad.

- Hogy van a húgod?

- Jó téma elterelés. Köszi, hogy kérdezed, jól van. Szereted a kviddicset?

- Igen, de tériszonyom van. – Egyszer mikor hároméves voltam leestem valahonnan magasról, azóta nem bírom a repülő és a magas dolgokat.

- Én szeretem, az előző sulimban őrző voltam.

- A csapatunkba keresnek most őrzőt!

- Igen, tudom. Holnap megyek a válogatásra. Kijössz megnézni?

- Igen, persze. – Tudtam volna nemet mondani? Olyan aranyosan nézett. Csak az a baj, hogy a válogatáson Sirius is ott lesz.

- Nancy! – jelent meg mögöttem Sirius. – Beszélhetnénk négyszemközt? – kérdezte és szúrósan nézett Jake-re.

- Akkor én megyek. Szia Nancy! Akkor holnap!

- Szia!

- Ki volt ez? – kérdezte szemrehányóan. Miért tesz Ő nekem szemrehányást! Szakított velem! Összetörte a szívemet.

- Közöd? Egy barátom.

- Barát? Hm…

- Igen az. Mit akarsz megbeszélni? – kérdeztem mérgesen. Hogy jön ő ahhoz, hogy elküldje Jake-t? Mit akar velem megbeszélni a történtek után?

- Nem akarok haragban lenni veled. Lehetnénk barátok?

- Barátok? – Még hogy barátok? Meddig zaklat ezzel a képtelen ötlettel?! Mondtam, hogy nem tudom! Hiszen szeretem!

- Igen. Nos?

- Rendben. Csak barátok. – mondtam. Ez én voltam? Hogy lehettem képes ilyesmire? – Hogy vagy? Jaj, ne értetlenkedj! A barátok érdeklődhetnek a másik fél hogyléte felől. – magyaráztam tetetett komolysággal az értetlen arca láttán. Egyszer csak újdonsült „barátomból” kirobbant a nevetés.

- Ezt… olyan… komolyan… mondtad… - nyögte a nevetés közepette. Én sem bírtam tovább. Az arra sétálók azt láthatták, hogy a nem régiben szétment álompár, Sirius Black és Nancy McWint hasukat fogják a röhögéstől. De min nevetünk ennyire? Láttad volna Sirius arcát! Azon aztán lehet nevetni. Ő meg mindenen nevet.

Így lettem újra jóban Sirius Blackkel, legalábbis látszólag. Továbbra is szívből szerettem, de ezt mintha mondtam volna már. Nem igaz? Hogy mi a véleményem róla?

Szeretem, mert kedves…
Gyűlölöm, mert szakított velem…
Szeretem, mert istenien csókol…
Gyűlölöm, mert nem szeret…
Szeretem, mert ő a legtökéletesebb pasi a világon…
Gyűlölöm, mert… mert… csak…
Szeretem, mert fel tud vidítani, vidám, vicces, jópofa, helyes, bátor…
Gyűlölöm, mert NEM SZERET, és én szeretem…

Hm... Ezt jól megmondtam...

Én, Nancy Rosette McWint megfogadom, hogy visszaszerzem Sirius Black szerelmét…