Másnap reggel iszonyú fejfájásra ébredtem, ruhástul. Mit keresek az ágyban ruhástul? Miért ébredtem ilyen korán? Még Lily is alszik… Vajon, Sirius? Sirius… Eszembe jutott a tegnapi nap, egy kövér könnycsepp gördült le a szememről, de nem hagytam el magam. Erősnek kell lennem…
Megeresztettem a kádban a vizet, de fel se tűnt, hogy jéghideg. Arra eszméltem, hogy fázok, majd tüsszenteni kezdtem. Hurrá, megfáztam. Ennél rosszabb már nem lehet. Tévedtem. Belenéztem a tükörbe máskor gyönyörű kék szemeim színtelenül fénylettek, az arcom sápadt és gyűrött volt. Remek. Mindenki látni fogja rajtam, hogy mi történt. Minden olyan szép volt, augusztus végén eljött hozzánk Sirius és boldogok voltunk. Miért?


- Nancy? Odabent vagy? Minden rendben?
- Igen. Jól vagyok.
- Engedj be!
- Minek?
- Szeretném látni, hogy tényleg jól vagy…
- Gyere. – morogtam és kinyitottam az ajtót. Lily vigasztalóan átölelt, de nem sírtam. Erős vagyok.
- Elmeséled? – kérdezte óvatosan.
- Még nem szeretnék beszélni róla. Bocsáss meg.
- Nem haragszom, megértem.
- Ülhetek melléd az órákon? – Mióta összejöttünk minden órán Sirius mellett ültem.
- Persze, de mindenki tudni fogja, hogy szétmentetek.
- Nem érdekel. Mi van veled és Jamessel? – tereltem a témát.
- Semmi. De idén normálisabban viselkedik, mint tavaly.

- Összeilletek. James nem tenné azt veled, mint amit Sirius velem. James szeret téged.

- Gondolod? – kérdezte reménykedve.

- Tudom.
- Köszönöm. Nagyon jó barátnő vagy! – mondta egy öleléssel kísérve.

- Nincs mit. Köszi, hogy mellém ülsz. Aileen és Remus összejöttek már?
- Igen. Nagyon aranyosak. Akkor nem is voltál a húgodnál a vonaton, igaz?
- Igaz.

- Menjünk reggelizni! És fel a fejjel! Bármikor akad valaki más, hiszen gyönyörű vagy!
- Hm… Sápadtan, gyűrötten biztosan…

- Neked még az is elmegy!
- Úgy beszélj, mintha te nem lennél szép!
- Nem is vagyok.

- LILY!



Reggelinél némán ettem az előttem lévő kaját, ami kevesebb volt, mint szokott. James, Lily, Alice, Aileen és Remus aggódva figyeltek, de nem vettem észre. Meredten bámultam a reggelim, hátha akkor nem veszem észre Siriust, aki egy szőke cicababával flörtölgetett. Egyszercsak meguntam, felálltam, elköszöntem és kimenekültem a nagyteremből. Lily utánam jött.
- Nancy!
- Nem kellett volna utánam jönnöd.

- Aggódunk érted.

- Nem leszek öngyilkos, ne aggódjatok. – Bár, nem is olyan rossz ötlet… Nem lenne több fájdalom, de nem fogom feladni.
- Mi nem… csak…
- Jól van, nincs semmi baj.
- Milyen órád az első?
- Lyukas óra. Tiéd?
- Mázlista. Rúnaismeret.

- Uh… még jó, hogy nem vettem fel. Leugrom Hagridhoz! Szia!



- Szia Hagrid!
- Nancy! Hát te? Nem órán kéne ülnöd? – brummogta meglepetten, de látszott, hogy örül nekem.
- Lyukasórám van.
- Értem. És mi a baj?
- Hogy érted?
- Szomorúnak tűnsz és nem Siriussal jöttél. Összevesztetek?
- Szakítottunk.
- Uh… Sajnálom. Szépek voltatok együtt. Te vagy Ő?
- Ő. Ma már új barátnője van. Hogy vannak a hippoggriffek? – tereltem ügyesen a témát.

- Áh, remekül. Köszönöm, hogy kérdezed… - Mikor félóra múlva távoztam, még akkor is róluk beszélt.
- Szia Hagrid!
- Szia Nancy! Gyere máskor is!



Tényleg, még azt se tudjátok, hogy nézek ki… Nagyon hosszú sötétbarna (már inkább fekete) göndör hajam van, hófehér bőröm, égszínkék szemeim, melyeket mindig kihúzom egy kis szemceruzával (mugli sminkelő eszköz), középmagas és karcsú. Sirius Blacknek nem voltam elég jó.

Így telt el az első hét, Siriussal levegőnek néztük egymást, a barátaim továbbra is aggódva méregettek. Lily Jamessel, Aileen Remussal, Alice Frank Longbottommal töltötte az ideje nagy részét. Hagrid nem volt Roxfortban, mert a Tiltott Rengetegben ápolt néhány thesztrált. Egyedül maradtam. Sirius mindennap más lánnyal tűnt el, úgy hogy már mindennapos volt egy síró libával találkozni a folyosón.

- Lám csak Nancy! – futottam össze Bellával, Pitonnal, Lucykával, Rodolphussal és Cissyvel.
- Hová hová? – gúnyolódtak.
- Közötök? – kérdeztem hidegen.
- Mi éppen unatkozunk… - Már emeltem a pálcám, de Bella gyorsabb volt.
- Crucio! – földre estem a fájdalomtól, de valaki a segítségemre sietett. Pár perc múlva egy aggódó arc hajolt fölém.
- Jól vagy? – kérdezte egy szőke, kék szemű srác.
- Ööö… igen.
- Elviszlek a gyengélkedőre, jó?
- Ne! Jól vagyok… - próbáltam feltápászkodni, mire ő segített. – Ki vagy?
- Jake Hunt. És te?
- Nancy Rosette McWint. Szólíts csak Nancynek… Borzalmas nevem van, ugye? – nevettem.
- Nem, dehogy. Csak hosszú, de szép. Biztosan jól vagy?
- Igen. – Most már tényleg jól voltam. – Köszi, hogy segítettél.
- Nincs mit. Sétálunk egyet a parkban? – kérdezte kedvesen Jake. Milyen szép kék szemei vannak.
- Oké. Melyik házba jársz?
- Griffendél, hetedév.
- Tényleg? Én is, de még nem láttalak.
- Új vagyok, eddig a Beuxbatounsba jártam. Jobban vagy, tudom, hogy Sirius Blackkel jártál…
- Hát, nem könnyű…
- Szereted még?
- Azt hiszem, igen. Sajnálom.
- Semmi baj. Segíthetek?
- Miben?
- Elfelejteni. Nem akarlak letámadni, csak tetszel…
- Oké, de egyelőre legyünk barátok. Rendben?
- Rendben.
- Nancy! – hallottam a felém rohanó Jent. – Már mindenhol kerestelek! – Jake döbbenten nézett minket, hiába ikrek vagyunk.
- Ő az ikertestvérem, Jennifer.
- Nancy!
- Mi van Jen?
- A barátnőid halálra aggódják magukat miattad!
- Miattam? Miért?
- Talán, mert órák óta eltűntél!
- Nem tűntem el. Jen, ő itt Jake.
- Oh… bocsi. Jennifer McWint.
- Semmi baj. – mosolygott ránk Jake. – Nekem is van testvérem.
- Ikred?
- Nem, hála Merlinnek… Két évvel fiatalabb Lisbeth, ő is griffendéles. Menj, Nancy, nyugodtan, már aggódnak érted… - vigyorgott. – Holnap is kijössz sétálni?
- Igen, persze. A klubhelyiségben még találkozunk. Szia! – köszöntem el, majd elindultam Jen után.


A klubhelyiségben egy fel-alá járkáló Lily fogadott, mikor meglátott nekem támadt.
- Hol a fenében voltál?! – sziszegte dühösen. Szerencsére a klubhelységben csak Alice, Aileen és a Tekergők tartózkodtak. Sirius kivételesen nem csajjal volt, hanem a haverjaival. – Van fogalmad róla, mennyire aggódtunk?!

- Nyugi Lily! Muszáj jelenetet rendezned? Jól vagyok. Nem vagyok hozzátok kötve!
- A barátaid vagyunk!
- Nem vagy az anyám! – emeltem fel a hangom. – Ha nem akarod, hogy összevesszünk, nem folytatod… - mondtam és felsiettem a szobánkba. Végre nem gondoltam, annyit Siriusra! Azt hiszem, a cruciatus mégis lefárasztott, mert a korai időpont ellenére ruhástul álomba merültem.


- Nancy, várj!
- Nancy? Hova lett a McWint?
- Nancynek hívnak, nem? – vigyorgott, olyan Sirius-mosollyal.
- De. Mit akarsz?
- Szeretlek. – mondta halkan és szenvedélyesen megcsókolt. Nem tiltakoztam, mert minden porcikám kívánta a csókját. Gyengéd volt, romantikus… és szerelmes. Teljesen belefeledkeztem a csókjába.
- Mióta? – kérdeztem halkan, mikor szétváltunk.
- Már régóta. Hidd el, te nem vagy nekem olyan, mint a többi lány. Én komolyan szeretlek!
- Én is szeretlek!
- Leszel a barátnőm? – kérdezte reménykedő kiskutya szemekkel.
- Igen – suttogtam, és gyengéden megcsókoltam…


Másnap reggel arra ébredtem, hogy fáj mindenem. Talán, mégis el kellett volna mennem a gyengélkedőre. Egy cruciatus és egy hét depresszió nem tett jót. A szememet is fájt nyitva tartanom, megmozdulni sem tudtam.
- Lily… - nyögtem erőtlenül, de a barátnőm nem ébredt fel. Nagy nehezen (sziszegve) ülő helyzetbe tornáztam magam, megpróbáltam odabotorkálni Lily ágyához, de elbotlottam és elterültem. Forgott velem a világ, valószínűleg a fejemet is sikerült bevernem. Erős vagyok, ébren kell maradnom. – Lily… - suttogtam könnyeimmel küszködve. A kezemmel kitapintottam egy tárgyat és Lily felé dobtam. Remélem, nem fog fájni neki.
- Au! – kiáltott fel félálomban. Basszus, Lily! Siess már, nem bírom… Kinyitotta a szemét, és felült. A merénylőt kereste.
- Lily… - motyogtam már félájultan.
- Nancy? NANCY! Merlinre! Mi történt? – Lábdobogás, vörös haj, Lily mellettem termett. – Idehívok valakit! Tarts ki! – Pár perc múlva egy erőteljes valaki ront a szobába.
- Mi történt vele? – kérdezte egy aggódó fiúhang.
- Nem… tudom… - szipogta Lily. A fiú felkapott és elindult velem lefelé és elsötétült a világ.