- Nancy hiányozni fogsz! – ugrott szipogva a nyakamba a hároméves hugicám, Sheila. Két testvérem volt, Sheila (3) és Jennifer (17). Igen, Jennifer az ikertestvérem. Kiakasztó egy csaj, de tényleg! Ráadásul nagyon hasonlít rám. Egy különbség van köztünk, neki egyenes, nekem göndör hajam van. Ezen kívül, olyanok vagyunk, mint két tojás. Jesszus! Még be sem mutatkoztam.
Tehát, a nevem: Nancy Rosette McWint. Idén, azaz mától hetedéves griffendéles leszek.

- Nancy! Lekésed a vonatod! – aggodalmaskodott anyu. Bár õ mugli volt, de nagyon jártas volt a varázsvilág dolgaiban, akárcsak apu. Remélem Sheila is boszorkány lesz… Teljesen beleélte magát.
- Megyek már! Sziasztok! – köszöntem el egy ölelés kíséretével, és Sheila arcára egy hatalmas puszit nyomtam. – Hiányozni fogsz, manó!
- Te isz nekem! – szipogta édesen.
- Ne szomorkodj hugica! – ölelte át Jennifer. Mármint Sheilát, nem engem. Miután szétváltak, gyorsan felugrottunk a vonatra.
- …n megyek, megkeresem Siriust és a csajokat… - fordultam Jenniferhez. Jennifer hollóhátas volt, így nem sok idõt töltöttünk együtt a suliban.

- Oké, menjél csak! – Ja, igen. Sirius a pasim. Jól hallottad. Sirius Black barátnõje vagyok másfél éve. Sosem gondoltam, hogy a nõcsábász Black, bele tud szeretni valakibe. Már pedig belém szeretett, mert ötödév vége óta boldog szerelmes pár vagyunk. Ebbõl persze következik, hogy már nem vagyok szûz… Végre megláttam a pasimat. A kupéjukból nézegetett ki, keresett valakit.
- Szia Sirius! – rám nézett és elvigyorodott.
- Szia Nancy! …vrõl évre szebb vagy! – megint elpirultam, pedig már hozzászokhattam volna. – Gyere, ülj be! – nyitott elõttem ajtót.
- Várj még! Megkeresem Lilyt, Alicet, és Aileent. – ’k hárman voltak a legjobb barátnõim. Lily Evans, Alice Prewett és Aileen Montgomery.
- Gyereknapot tartasz Jamesnek? – kérdezte nevetve. Hát, igen. James Potter, Sirius legjobb barátja már évek óta tepert Lilynél, de Lil mindig elutasította. De én tudom, hogy Lily is kedveli Jamest, csak fél bevallani.
- Igen. Neked is tartsak? – kérdeztem csábosan, mire megcsókolt. Annyira belefeledkeztem a csókjába, hogy hirtelen el is felejtettem, hogy hol vagyok. Csak egy dolog számított, Sirius.
- Black! Nancy! Sziasztok! – jött felénk egy fülig érõ vigyorral rendelkezõ vörös hajú Lily Evans.
- Szia Lily… - nyögtem, miután elszakadtam Siriustól.
- Hello Evans. – mondta sértetten szerelmem.
- Ugyan! Még az évben annyit falhatjátok egymást, amennyit akarjátok!
- Amúgy téged indultalak megkeresni…
- Látom…
- Jössz te is a fiúkhoz? Kérlek… - néztem rá könyörgõen, mikor így nézek, mindig enged nekem.
- Talán. Megkérdezem Alicet és Aileent. – miután elment beültünk a kupéba. …n nem sok helyet foglaltam, mert Sirius ölébe ültem.
- Sziasztok! – köszöntem Jamesnek, Remusnak és Peternek.
- Szia Nan! – üdvözöltek vidáman. – Nem láttad Evanst? – érdeklõdött James. Jellemzõ.
- Köszönöm kérdésed, jól vagyok. Egyébként idehívtam Lilyt.
- Bocsi. Csak tudod… - ekkor lépett be három barátnõm. – Evans! – csillant fel Ágas barátom szeme.
- Sziasztok. – mondta, de direkt nem nézett Jamesre, majd lehuppant mellém.
- Evans? Hogy telt a nyarad?
- Nélküled? Remekül. Nancy nálunk volt két hétig. – Igaz. Szegény Lily! A húga Petunia borzalmas. Alig bírtam idegekkel elviselni… Nem gondolkodtam tovább, ugyanis Sirius csókjai lefoglalták az agyamat és a szívemet.

- Ki jössz egy kicsit?
- Persze.
- Mindjárt jövünk!



A folyosón szenvedélyes csókot váltottunk. Nem akadtunk mardekárosokban, csupán Bellába, aki gyûlölködõ arccal ment el mellettünk. Tehát, minden rendben volt. Még a háttérzene, Lily és James veszekedése is meg volt. Siriussal remekül éreztük magunkat, beszélgettünk. De ezek a beszélgetések ötpercenként csókcsatába fulladtak. Lényeg az, hogy járt a szánk… Nem is sejtettem, hogy ezek az utolsó boldog pillanataim.
- Nancy?
- Hm? – néztem fel rá, valahogy máshogyan nézett rám, a szemei is másként csillogtak, de akkor még egy rózsaszín felhõben úsztam és nem vettem észre.
- Nekem ez nem megy.
- Mi? – kérdeztem. Kezdett gyanús lenni hangjának hidegsége.

- Szakítsunk. – mondta szárazon, mikor az elõbb még vadul csókolt. A szívem kihagyott egy ütemet, aztán felnevettem.
- Ez nem vicces! – nevettem, de õ komolyan nézett rám. – Nem vicceltél?
- Nem. – teljesen elfehéredtem, remegni kezdtem, de nem sírtam. – Már nem szeretlek.
- De az elõbb még…
- Nem vagyok mindenkibe szerelmes, attól még, hogy smárolok vele. De most már rájöttem, hogy nem szeretlek.
- Kivel voltál a nyáron? – suttogtam hidegen.
- Nem fontos. – felelte színtelenül. A Nagy Sirius Black semmit nem változott, de már én is meg voltam neki.
- Rendben. Akkor vége. Még ne mondd el Lilyéknek, majd a suliban. Tévedtem, semmit nem változtál. Benézek a tesómhoz. Viszlát.



Eszem ágában sem volt benéznem Jenniferhez, csupán egyedüllétre vágytam. Egyedül. Gyûlöllek Sirius Black! Miért tetted ezt velem? Ez az év is jól kezdõdik… Ürességet éreztem a szívem helyén, de a könnyeim nem kezdtek el folyni. A fájdalmam nagyobb volt, mint hogy sírjak. Lendítettem egyet a pálcámmal, mire talárban találtam magam. Sirius tanította ezt a varázslatot. Sirius… Mától Black. Nem, mégse! Nem szabad kimutatnom, hogy mennyire haragszom. Marad Sirius. Hiszen én még mindig szeretem. …s ez a szerelem sosem fog elmúlni. Elsõéves koromban mikor megláttam, elsõ pillantásra beleszerettem. De nem akartam járni vele, mert neki minden lány csak ARRA kellett. Ötödév alatt bebizonyította, hogy nem így van. Megígérte, hogy szeret és megváltozik. De minek is hittem neki? Lassan visszamentem a kupénkba. Sirius nem volt bent.
- Blacket hol hagytad? – kérdezte csodálkozva Lily. Ezek szerint nem jött vissza.
- Megetted? – vigyorgott James.
- Nem. Mondtam Siriusnak, hogy benézek Jenhez, azt hittem visszajött.
- Baj van? – kérdezte Lily. Hiába, átlát rajtam. – Olyan furcsa vagy!

- Semmi baj, csak egy kicsit fáj a fejem. – ekkor végre megérkeztünk a roxmortsi állomásra. Lily nem hitt nekem, de a többiek igen. A vonatról leszállva Sirius is elõkerült, de nem hozott szóba. Lily és Remus furcsán méregetett minket, de nem figyeltem rájuk. Csak egy szó dübörgött a fejemben: Vége.
Az elsõsök beosztása hamar megtörtént, és megjelent a vacsora. …n csak kedvetlenül turkáltam az ételt, Sirius és James remekül szórakoztak valamin. Legalább õ jól érzi magát. Aileen végig csacsogta az estét, de Lily engem nézett. Tudtam, hogy tudja, hogy valami nincs rendben velem és Siriussal. De a többiek elõtt nem kérdezett rá, aminek nagyon örültem.

Amint lehetett elköszöntem a többiektõl, és ruhástól ledobtam magam az ágyra. Nem volt kedvem fürödni, majd reggel. Felkelni sem volt kedvem, eszembe jutott mit szokott mindig mondani a nagyi. „Ha sírsz, mert lement a nap, a könnyeid nem fogják engedni, hogy lásd a csillagokat.”
- Mi történt? – ült Lily az ágyam szélére. – Ne mondd azt, hogy fáj a fejed, mert nem hiszem el. Összevesztetek?
- Nem.
- Akkor? – türelmetlenkedett.

- Szakítottunk és most szeretnék egyedül lenni… - nem vártam meg, amíg megkeresi az állát, elfordultam és magamra húztam a takarót. Felállt és elment. Ez a jó Lilyben, tudja, hogy mire van szüksége az embernek. Mikor a többi szobatársam (Aileen, Janet) is nyugovóra tért, szomorúan bámultam a plafont. Hajnali három körül nyugtalan álomba merültem.