Mikor felértek a klubhelységbe kérdések özöne zúdult az ikrekre.

- Potterek vagytok?

- Lily, Carla és Dora a rokonotok?

- Igen, rokonok vagyunk – siettem a segítségükre, bár Al nagyon élvezte, hogy ennyien veszik körül – Eddig mi sem tudtunk egymásról, hagyjátok őket levegőhöz jutni!

- Nem cirkuszi majmok! Tömeg oszolj! – rikkantotta Carla.

- Miért? Mert három kis másodéves azt mondja?! – esett nekünk egy hatodéves szőke cicababa.

- Szállj le róluk! És ne sértegesd a rokonaimat, mert megbánod! – lépett a szőke csajhoz szikrázó szemekkel Albus.

- Nyugi, Al! – lépett közbe Flor – Te meg fogd be! Lilynek, Carlának vagy Dorának már most több esze van, mint amennyi, neked lesz valaha! Megmondaná valaki, hogy merre van a hálókörletünk, mert hulla fáradtak vagyunk.

- Ööö… persze… a nevem Fenice Mercury, én is hatodéves vagyok, egy szobában vagyunk… - mutatkozott be egy magas, barna hajú lány – Gyere, megmutatom… Daniel! Te mutasd meg Albusnak a szobáját! És… Lilynek és Carlának igaza van, nem cirkuszban vagyunk!

Albus hamar magára talált, már az első este összejött egy Daisy nevű csajjal, Flor is hamar összebarátkozott Fenice-cel, és két másik szobatársával, Judy-val és Leslie-vel.

- Csajok! – jött reggel Flor a Nagyteremben hozzájuk, reggeli után – Akartok valami hasznosat tanulni?

- Persze!

- Legyetek este hétkor a Szükség szobájánál! Oké?

- Honnan tudtok ti a…? – Flor ránk kacsintott, majd eltűnt.

- Vajon, mit akarnak megtanítani? – kérdezte Dora izgatottan.

- Remélem valami hasznosat… Mikor lesz a kviddics válogatás Carla?

- Sajnos, csak két hét múlva. Csajok… - közelebb hajolt hozzánk – nem csinálunk valami balhét?

- Mit? – vágott csintalanul kérdő arcot Dora.

- Hé! Még csak ma van az első nap! És nem evvel kellene foglalkoznunk!

- Hanem?

- A tanulással? – kontrázott Carla.

- Avval is, de nem arra gondoltam.

- Ne csigázz már! Carlával égünk a kíváncsiságtól!

- Meg kell keresnünk aput, és Al és Flor segíthet benne…

Az órák hamar elteltek, borzalmas napunk volt. Bűbájtan, átváltoztatástan, mágiatörténet, SVK. Ilyen órákkal kezdeni a hetet?! Borzalom… Nehéz másodévesnek lenni…
- Szerintetek milyen balhét csináljunk? – vágott gondolkodó fejet Dora.
- Rendeljünk egy-két terméket a Weasley Varázsvicc Vállalattól… - morfondírozott Carla.

- Oké! – lelkesedett Dora.
- Jaj! – kiáltottam fel, egy homlokra csapás következtében.
- Mi baj, Lil?
- Anyu ajándékait nem nyitottuk ki!
- Nyomás! – kiáltották ketten, majd mindhárman rohanni kezdtünk a hálókörletünkbe. A klubhelyiségben ülő Sam és Rose értetlenül figyeltek minket, de már megszokták, hogy ne akadjanak fent a Potter lányok viselkedésén.

- Enyém az egyes számú! – kiáltottam.
- De miért? – veszekedett Carla.
- Mert én vagyok a legidősebb!
- Hé! Az a pár perc…
- Igenis számít!
- Hé, csajok! Névre szól…
- Oh… - sóhajtottunk. Kinyitottam az egyes számú csomagot, melyre a Lily név volt írva. Egy ruhadarab volt benne, elfintorodtam.
- Ez… ez… - hebegte Do.
- Egy ócska ruhadarab…
- Apa láthatatlanná tévő köpenye! – Mi? Szent Merlin! Tényleg! Felvettem és a testem eltűnt.
- Azta… - Apa hányszor tűnt el alatta! Apa… Megkereslek, ígérem! A köpenyhez egy levél is volt.

Drága Lily!

Ez a köpeny, édesapád láthatatlanná tévő köpenye. De nem csak az, ez egyedi, mivel nem kopik el, mint a többi ilyen köpeny. Évszázadok óta apátok családjának legidősebb gyerekére szállt, ez az örökség. Általában fiúra, úgy hogy, majd ha James roxfortos lesz, adjátok neki is kölcsön. Örülnék, ha mindhárman hasznát vennétek. Tudom, hogy nem lehet, ilyet kérni három Potter-Weasley lánytól, de ne keressétek a bajt! Bár, fölösleges mondanom, apátok mindig azt mondta erre, hogy ő nem keresi, a baj találja meg őt. Ne aggódjatok, apátok elő fog kerülni!

Szeretettel ölel: Édesanyád, Ginny Potter

Ps: Mindhárom ajándékot közösen használjátok!

Carla kinyitotta a második dobozt, ami telis-tele volt a Weasley Varázsvicc Vállalat termékeivel.
- De jó! Ideális balhé készlet!
- Olvasd a levelet! – mondtam, mire olvasni kezdte.

Drága Carla!

Ezt az ajándékot, nem azért kapod, hogy balhét csinálj Roxfortban! A köpenyt, Dora ajándékát és a tiédet, azért adom, mert aggódom. Nem bírnám elviselni, ha nektek is bajotok esne. Vigyázzatok magatokra és egymásra!

Szeretettel ölel: Édesanyád, Ginny Potter

 - Nyisd a harmadikat! – sürgettük Dorát.
- Mi ez a nagy sietség?
- Este hétre a szükségnél kell lennünk!
- Jól van, már nyitom is! – egy üres megsárgult pergamen volt a dobozban, csalódtam.

- De hisz ez… - sikoltott fel boldogan Dora. – A Tekergők térképe!

- Miért nem én kaptam?! – háborgott Carla.

Drága Dora!

Igen, jól sejtitek ez a Tekergők térképe. A jelszókat tudjátok… Jóra használjátok!

Szeretettel ölel: Édesanyád, Ginny Potter

- Wow! – hüledeztem.
- Esküszöm, hogy rosszban sántikálok… - mondta tetetett ünnepélyességgel Dora és Carla.

Este hétkor mindhárman türelmetlenül vártuk Alékat. Egyszercsak feltűnt a sarkon Albus, Flor és Fenice.
- Sziasztok csajok! – köszönt rájuk Flor. – Fenice is jött segíteni. – magyarázta miközben beléptünk egy hatalmas teremben.
- Hát, igen. Valószínűnek tartjuk, hogy ti hárman, nem nyugszotok, amíg apukátok elő nem kerül. Ezért minden héten háromszor SVK-t tanítunk nektek! Elsősorban…
-… patrónust és animágiát.
- Animágia?! – hüledeztünk.
- Először a patrónussal kezdünk. Fenice melyikükkel szeretnél foglalkozni?
- Hát… nem igazán ismerlek titeket… Dora?
- Oké!
- Akkor én Lilyvel, Al pedig Carlával foglalkozik.

- Figyelj Lily! – vonultunk félre Florral. – A varázsige Expecto Patronum! A lényeg az, hogy gondolj egy szép emlékre! Megmutatom! Expecto Patronum! – egy ezüst sólyom repült ki Flor pálcájából.
- Wow!
- Megpróbálod?
- Persze!
- Lássuk! Keress egy nagyon szép emléket!

- Apu! Apu! Felülhetek a seprűdre?
- Persze, kicsim! – nevetve felkapott és a seprűn találtam magam, apu beült mögém. – Most repülünk egyet!
- Jupéé! – felszálltunk, a seprűt apa irányította. A boldogságtól seprű nélkül is tudtam volna repülni…

- Expecto Patronum! – kiáltottam, mire egy ezüstös felhőcske jelent meg a pálcám végén.
- Bravó, Lily! Elsőre sikerült! Mégegyszer? Hátha sikerül állatalakban!
- Expecto Patronum! – kiáltottam újra. És valóban, megjelent egy ezüst őzsuta, bár elég halványan és nagyon rövid ideig. Flor repkedett a büszkeségtől.
- Bravó! Most megmutatom, mivé tudok változni. – súgta, és egyszercsak egy sólyom repült el, onnan, ahol eddig Flor állt. Carla, Dora, Fenice és én szájtátva néztük őt.
- Nekem milyen alakom lesz?
- Valószínűleg őz. Anyué is az. – éppen Carlát figyeltem, akinek csakúgy, mint Dorának egy ezüst felhő jelent meg. Nem baj, majd legközelebb.

Aznap este boldogan hajtottam a párnára a fejem…