- Lily, fogd Harryt, menekülj! Itt van! Ő az! Menekülj! Majd én feltartom! – Lily teljesen kétségbe volt esve. Magához szorította Harryt. Hirtelen zöld fény villant és egy puffanás hallatszott az előszobából. Lily felsikoltott. Az ajtóhoz tolta a székeket és bútorokat, a pálcája nem volt a kezében. Berakta Harryt a kiságyba és eléállt. Egy fekete csuklyás alak lépett be, fehér torz arca, szinte világított.

- Harryt ne, Harryt ne, könyörgök csak őt ne! – Lily arcát könnyek szántották végig, James meghalt, mindjárt Harryvel együtt követi.

- Állj félre, te ostoba… eredj innen…

- Ne bántsd Harryt, könyörgök, inkább engem ölj meg…

- Utoljára figyelmeztetlek…

- Ne bántsd Harryt! Kegyelmezz… könyörgök, kegyelmezz… Ne bántsd Harryt! Könyörgök! Bármit megteszek…

- Állj félre… állj félre… - ismét felvillant a zöld fény Lily összeroskadt.

James szomorúan bámult maga elé, meghalt. Cserbenhagyta Lily és Harryt. Egyetlen reménye az volt, hogy sikerült elmenekülniük. Léptek zaja hallatszott, majd egy sírós női hang szólalt meg.

- James?! Te vagy az? – James ledermedt. Lily! Nem halhatott meg! Lassan megfordult, ott állt a felesége kisírt szemekkel. Némán magához ölelte, szemeit könnyek fojtogatták. Pár néma perc után, James megszólalt.

- Harry? – kérdezte rekedten.

- Nem… nem tudom… - zokogta Lily – de…de meghaltam helyette, élnie kell!

- Biztos él, ne aggódj! Sirius vigyáz rá.

Több, mint tíz év telt el, Lily és James a Mennyországban éltek. Egyszercsak látogatójuk érkezett.

- James! Lily! – csendült egy ismerős hang. James és Lily megperdültek a tengelyük körül.

- Sirius?! – tátogta döbbenten James.

- Látom, még felismersz! Hol vagyok? Ugye, nem haltam meg?

- Drága, Tappmancs barátom, ha élnél, mi hogyan beszélnénk veled? – mondta szomorúan és átölelte rég nem látott barátját.

- Harry? – kérdezte Lily. Sirius arca elkomorult.

- Sajnálom. Nem tudtam eléggé vigyázni rá, de legalább ő él.

- Ugye, nem azt akarod mondani, hogy NEM TE NEVELTED EDDIG?! Megígérted! – dühöngött James.

- Két évvel ezelőttig az Azkabanban ültem Peter jóvoltából. – a Potter házaspár elsápadt.

- Mi? Mióta?

- Nem sokkal a halálotok után, ártatlanul. Féregfark árult el titeket.

- Sejtettem.

- Kihez került a fiunk? Ugye, varázslókhoz? – Sirius szomorúan nézett rá.

- Nem. Az utolsó élő rokonaihoz…

- Petunia? – hűlt el Lily, arca sápadt és mérges volt.

- Igen.

- Hogy bántak vele?

- Hát, ha azt nézzük, hogy képes lett volna a hírhedt állítólagos tömeggyilkos keresztapjához költözni ötpercnyi ismeretség után, habozás nélkül?

- Gondolhattam volna.

- Tizenegyéves koráig azt mondták neki, hogy ti autóbalesetben haltatok meg, és ott szerezte a sebhelyét.

- Mi?! – háborodott fel James Potter – Milyen sebhely?

- Jah… El is felejtettem, hogy semmiről nem tudtok…

- Milyen sebhely?! – mondta ellent nem mondásos hangon Lily Potter.

- Ti meghaltatok, neked Lily nem kellett volna… Mivel Harryért feláldoztad az életedet, ezért róla visszapattant az átok, és Voldemort…

- Meghalt? – örültünk.

- Várjatok… Szóval így szerezte Harry a villámalakú sebhelyét, és híresebb lett nálad, Ágas barátom!

- Nálam?! – hüledezett James álszenten.

- Mindenki ismeri a fiatokat, mert nem egyszer állt szembe Voldemorttal…

- TESSÉK?! Hallgatlak! – mondtam szigorúan, mire Sirius felnevetett.

- James! Ha a fiatokról kezdenék mesélni, száz év múlva is mesélném az életét. Én is másoktól hallottam.

- Ráérünk…

- Mivel kezdjem? Kviddics? Bölcsek köve? Titkok kamrája? A szöktetésem? Trimágus tusa? A temető? A miniszter ármánykodása? Piton? A halálom? Gyerekkor? Barátai? Szerelem?

- Úristen… az elején… - Sirius mesélt és mesélt… Lily egyre sápadtabb én, pedig egyre büszkébb lettem a fiamra.

- Vissza kell mennünk! – mondta határozottan Lily. James kérdőn nézett rá.

- Rendben. Visszaengedlek titeket… - egyezett bele Isten, hosszas vita után – De a fiatokat 17 év múlva láthatjátok csak…

- MI?!?! – 17 év? Ez vicc?

- Örüljetek, hogy visszaengedlek titeket! Lehetnek még gyerekeitek! De Harryvel csak 17 év múlva találkozhattok. Ő még nem tudhat rólatok…! – Lily sírt, James pedig maga elé meredt…

- James?

- Igen uram?

- Született még egy jóslat a fiatokról…

- Na ne! Még egy?!

- Igen. Emiatt mehettek vissza.

„Évekkel a Sötét Nagyúr halála után a hős Kiválasztottat ismét veszély fenyegeti. A Sötét Nagyúr egykori híve és a Kiválasztott egy legenda helyszínén csapnak össze. Ott egyesül a Kiválasztott családjának az ereje, a testvérei és gyermekei összefognak… Hogy megmentsék őt…”

Spanyolországban kezdték az életüket, ahol senki nem ismerte őket… Pár héttel a visszatérésük után Lily szorongva várta haza Jamest.

- Mi a baj, Lil?

- James… én…

- Hé…nyugi! Nincs semmi baj… Mondd el mi bánt…

- Terhes vagyok…

- Mi? Dehát, mi még… nem… szóval érted…

- Már akkor terhes voltam, mikor meghaltunk, csak a Mennyországban nem halad úgy az idő. De, ugye nem haragszol?

- Dehogy! Sőt…! Még egy Potter-bébi! – James tényleg boldog volt, de Harry miatt szörnyen aggódott.

Hónapokkal később a kezembe került egy Reggeli Próféta. A címlapon Dumbledore volt. Kíváncsian olvasni kezdtem, majd elsápadtam. Dumbledore meghalt! Halálfalók törtek Roxfortba! Harry Potter látta Dumbledore halálát! Perselus Piton gyilkos? Hova ment a végzetes estén Potter és Dumbledore? – hirdették az cikkek. Albus Dumbledore nem halhatott meg! Mi lesz Harryvel?

- Elfolyt a magzatvíz! – sikoltott Lily az emeletről. Felrohantam, felkaptam és gyorsan bevittem a kórházba.

- Nem lesz semmi baj! Menni fog!

- Gyere be velem… James…Kérlek… - sápadtan vettem részt a szülésnél, olyan borzalmas volt látni, hogy szenved.

- Ikrek! – kiáltott fel a nővér.

- Ikrek?! – kiáltottam.

- Egy kisfiú és egy kislány! – gyermeksírás hallatszott, a nővér a kezembe adta a kislányomat. Nagyon hasonlított rám, fekete haja és melegbarna szemei voltak. Mikor megfogtam elmosolyodott. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, eszembe jutott Harry. Miután egy másik nővér kivitte a tündérkémet, ismét felsírt egy jövevény. A sírása, inkább nevetésre emlékeztetett. Ő is az én hajszínemet örökelte és Lily szemeit. Akárcsak Harry.

Lily ágya mellett ültem, ő még aludt. Elgondolkoztam, észre se vettem, hogy egy smaragd szempár engem néz…

- James!

- Huh…mi? Jah.. Felébredtél? Hogy érzed magad?

- Jól, hol vannak az ikrek?

- A gyógyítók még megvizsgálják őket.

- Mi legyen a nevük?

- Nem tudom.

- A lányét én mondom, te a fiúét.

- Oké. Nos, Lily?

- Florencia. Úgy megtetszett ez a név. A fiú? – az agyam forogni kezdtem, de csak egy dolog járt a fejemben, és magam is meglepődtem, a néven, amit mondtam.

- Albus Potter. – Lily döbbenten nézett rám.

- Albus? Mit titkolsz, James? – nem tudtam hazudni ezeknek a szemeknek.

- Dumbledore… meghalt… Piton volt… - Nem tudom melyiken lepődött meg jobban, de először meghökkent, majd elsápadt, aztán könnyezni kezdett. Átöleltem és vigasztalni kezdtem. Tudtam mire gondol… Mi lesz a fiunkkal?

Sok-sok évvel később, évekkel Voldemort halála után, boldogan léptem a házunkba. Átöleltem Lilyt, és leplezetlenül vigyorogtam.

- Minek örülsz?

- Hát, olyan vicces… vannak 7 éves gyerekeink… és tudtad, hogy évek óta nagyszülők vagyunk?

- Mi? Harry? Mikor? Hogyan? Kivel?

- Olvasd ezt el! – adtam kezébe az újságot.

Ismét bővült a Potter család!

Harry James Potter és Ginevra Molly Weasley csak 4 éve házasok, de egy héttel ezelőtt született 4. gyerekük James Sirius Potter. Csupán három év telt el hármasikreik, Lily, Carolina és Dora születése óta. A sikeres auror, Tudjukki legyőzője boldog családapa lett. Ismerőseik szerint Mr. És Mrs. Potter ugyanúgy szeretik egymást, mint mikor egymásba szerettek. Végre sikerült néhány szót kihúzni belőlük!

Sam Simon: Mikor szeretett bele a férjébe?

Ginny Potter: Hát…igazából mióta az eszemet tudom… A szüleim gyerekkoromban elmesélték a történetét, és egyből megszerettem. Hároméves koromban minden álmom az volt, hogy a felesége legyek. Persze, akkor nem vettek komolyan. Aztán megismertem őt személyesen, és nagyon szerettem, mikor elsőéves koromba megmentett, már nem csak gyerekes rajongást éreztem. Mert már nem a kis túlélőbe voltam szerelmes, hanem Harrybe. Mikor ötödéves voltam, a döntő kviddicsmeccs után, amin ő nem vehetett részt, mikor belépett a klubhelységbe átöleltük egymást és megcsókolt. Akkor kezdtünk járni, de innentől bonyolult lenne. Hiszen még évvégén szakítottunk, mert ő féltett Voldemorttól. De miután legyőzte őt, ismét járni kezdtünk, aztán összeházasodtunk.

SS: Huh… érdekes történet… És Ön Mr. Potter?

Harry Potter: Hát… én hatodéves koromig csak a legjobb barátom húgának tartottam. Nem voltam belé szerelmes. Hatodév előtti nyáron többet töltöttem az Odúban, és megszoktam Ginny közelségét. Mikor elkezdődött az év, hiányzott. Nem értettem miért. Mikor a barátjával láttam, egyre féltékenyebb lettem. Aztán a kviddicsmeccs után egyszerűen…nem gondolkodtam…megcsókoltam…

SS: A gyerekek nevei honnan jöttek?

HP: Én mindig is úgy képzeltem el, hogy ha lányom születik Lily lesz, ha fiú James, a szüleim után.

GP: Jah…aztán hármasikrek lettek… három kislány… a Carolina tőlem származik, a Dora pedig Nymphadora Tonks után, aki életét vesztette a Roxforti csatában. De számítottam a Lily és a James névre.

SS: Mr. Potter! Van valamilyen emléke a szüleiről?

HP: Hát… nem sok… Tizenegyéves koromig semmire nem emlékeztem, ami hozzájuk fűződött, csak valamilyen zöld fényre. Nagyon meglepett, mikor elsőévesen belenéztem Evedis tükrébe.

SS: Mit látott?

HP: A családom. A szüleimet, nagyszülőket… stb… Aztán évvégén kaptam Hagridtől képeket róluk, nagyon örültem. Most már az egészre emlékszem, a haláluk estéjéből. Hála, először a dementoroknak, majd Voldemortnak.

SS: Mit érzett mikor dementor ért a közelébe?

HP: Nem szívesen emlékszem rá. Először csak egy nő sikoltását hallottam. Ő volt édesanyám. Majd később apámat is hallottam, és, hogy anyám hogyan próbál megvédeni Voldemorttól.

GP: Muszáj felidéztetni a legszomorúbb emlékeit? Most már boldogok vagyunk, sajnos, a halottak nem tudnak visszajönni…

LP: Anyu!!! Mesélj valamit!

CP: Apu! Kviddicsezzünk! Tudod, azon a jájék sepűn!

DP: Nekem mesélj!

JP(felsír)

SS: Hát… én azt hiszem befejezem, nem zavarok. Köszönöm az interjút. Viszontlátásra!

HP/GP: Viszlát!

GP: Mindjárt mesélek, mind a kettőtöknek…

Hát igen… tökéletes családi idill.

Samantha Simon

Istenem… Micsak 9 év múlva láthatjuk őket… Lily nehezebben viseli, még szerencse, hogy itt van nekünk Albus és Florencia. Született csínytevők, amilyenek mi voltunk, a Tekergők. A Tekergők közül, már csak én vagyok életben, de már én is meghaltam. Sirius. Ő miért nem jöhetett vissza? Remus. Miért kellett meghalnia? Peter. Miért árult el? A Tekergőknek befellegzett.

Végre letelt a határidő! Találkozhatunk Harryvel! Az ikreket már átírattuk Roxfortba.

- Miért költözünk Angliába? – kérdezte Flor.

- Meglepetés.

- De itt vannak a barátaink!

- Ott is lesznek.

- Elmegyek, veszek egy újságot. – mentettem ki magam, bár ne tettem volna. A Magia Espana (spanyol lap olyan, mint a Reggeli Próféta) címlapján a fiam képe vírított. Azonnal megvettem, de mikor megláttam a szalagcímet, majdnem elájultam.

Harry Potter eltűnt!

Harry Potter egy aurori küldetésre ment munkatársaival, ahonnan csak a barátja Ronald Weasley tért vissza, aki jelenleg súlyos sérüléssel fekszik a Szent Mungóban. Az expedíció többi tagja halott, Mr. Pottert nem találják. Mihez kezd most a Potter család? Ginny Potter négy gyerekkel maradt egyedül, és állítólag gyereket vár. A hármasikreik most kezdik hamarosan másodévüket.

Folytatás a 3. oldalon…

Sápadtan meredtem az újságra.

- James? Jól vagy? Mi történt?

- Lily… - hangom rekedt és szomorú volt, Lily ijedten kapta ki a kezemből az újságot, majd miután elolvasta, zokogni kezdett.