2. fejezet – Potter katasztrófa

2011. június 23.

A 11. születésnapunkat ünnepeltük. Életem egyik legszebb napja volt, bár ilyen családdal mindennap egy ünnep. Szeretjük a szüleinket.

- Boldog szülinapot lányok! – Öleltek át minket apu és anyu.

- Köszönjük! – egyszerre szólaltunk meg, az egész vendégsereg nevetni kezdett.

- Baglyok! –kiáltott fel Rose. Az egyik bagoly felém szállt, elkaptam a levelet és kinyitottam.

Tisztelt Lily Ginevra Potter!

Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Mellékelten megküldjük a szükséges tankönyvek és felszerelési tárgyak listáját. A tanév szeptember 1-jén kezdődik. Legkésőbb június 31-ig küldjön baglyot nekünk.

Tisztelettel:

                  Neville Longbottom

                  Igazgatóhelyettes

- Apu! Apu! Felvettek! – ugrottam apu nyakába.

- Gratulálok kicsim! Büszke Vagyok rád!

- Remélem Griffendéles leszek!

- Nem az a lényeg! Szeretni fogunk akkor is, ha a Mardekárba kerülsz is! – Olyan képet vágtam, mint aki hányni készül, mire elnevette magát.

- Szeretlek kicsim!

- Én is, apa!

Istenem! Milyen boldogok voltunk akkoriban! Bár apu gyakran elment napokra, hetekre, de mikor visszajött, kárpótolt mindenkit a távollétéért. De most nem jött vissza. Az anyjuk, Ginny egyre elkeseredettebb volt.

Az egyik reggel anyunak vörösek voltak a szemei a sírástól.

- Jaj, istenem! Terhes vagyok! – mind a négyen megdöbbentünk. Mi lesz így apu nélkül? Hol a fény a sötétben? Átöleltem anyut.

- Félek. – szipogta. Én is. De nem mondtam ki, nem akartam még jobban elkeseríteni. Elérkezett a szeptember Carla, Dora és én indulunk Roxfortba, anyu és James pedig az Odúba költöznek. Milyen csodás volt minden egy éve.

2011. szeptember 1.

Apuékkal és Ron bácsiékkal a 9. és 10. vágány közötti falhoz érkeztünk. Bizalmatlanul méregettem a falat, mire apu felnevetett.

- Kicsim! Nem kell megijedni! Ha félsz egy kicsit, fuss neki, úgy könnyebb! – még mindig féltem. Ikertestvéreimmel egyszerre futottunk át a falon. Teljesen megdöbbenten, mikor a Roxfort Express fölém tornyosult. Hamarosan Rose, Hugo és a felnőttek is megjelentek előttünk. Rose is most kezdi az iskolát, míg Hugo már harmadévbe készül.

- Sziasztok! – öleltük át szüleinket, egyszerre voltunk boldogak és szomorúak.

- Vigyázz magadra, kicsim! – fordult felém apu, majd a többieket is átölelte.

- Jók legyetek!

- Hát…ezt nem tudjuk megígérni! Sziasztok! – mondtuk nevetve egyszerre és felszálltunk a vonatra Rose-zal. Kerestünk egy üres kupét, de már mindegyik foglalt volt. Benyitottunk egy fülképe, ahol egy fekete hajú lány ült révedező arccal.

- Szia! Minden kupé tele van! Beülhetünk?

- Óh…igen…hát persze!

- Lily Potter

- Potter?! Te Harry Potter lánya vagy?

- Igen, miért?

- Mi ketten is. Carolina Potter vagyok, de ha, jót akarsz Carlának hívsz! Ő pedig..

- Dora Potter

- Rose Weasley

- Samantha Black

- BLACK?! – kérdeztük mind a négyen kísértetiesen egyszerre. – Hogy hívják a szüleidet?

- Nem tudom. – sokat beszélgettünk és egyből barátságot kötöttünk. Mivel mind az öten a Griffendélbe kerültek, ezért közös hálóba kerültek. Elválaszthatatlan barátságot kötöttek.
 

- Lányok! Szeretnék adni valamit nektek, pontosabban három valamit. De ne itt nyissátok ki majd Roxfortban. Rendben? És ne éljetek vissza az ajándékkal, csak féltelek benneteket.

- Oké, oké! Ígérjük.

Rose és Samantha velünk tartott kupét keresni, de megint nem volt üres kupé. Az utolsó kupéban egy nálunk idősebb lány ült. Hosszú, kócos fekete haja volt, mint Carlának.

- Szia! Minden kupé tele van! Beülhetünk? – mondtuk ugyanazt, mint tavaly.

- Nem.

- Hát akkor mi megyünk is. – mondtam csalódottan, mire a lány felvetett.

- Hát persze, hogy bejöhettek! Micsoda kérdés…! Kik vagytok?

- Én Rose Weasley vagyok, ő itt Samantha Black…

- Én Lily vagyok, ő Carla, ő pedig Dora.

- Én Florencia vagyok… - ekkor lépett be egy Florenciával egyidős kócos fekete hajú fiú, smaragd szemekkel. Döbbenten meredtünk rá, olyan, mint apu! – Ő pedig…

- Albus Potter szolgálatotokra, Flor ikertestvére vagyok. – Mind az öten elsápadtunk.

- Mi a baj? – kérdezte Flor és Albus egyszerre.

- Hát…csak az, hogy én Lily Potter vagyok.

- Dora Potter.

- Carla Potter. – most már ők is elsápadtak. – Kik a szüleitek?

- James Potter és Lily Evans Potter.

- Nem! Az nem lehet! – önkéntelenül is felkiáltottam. – Ők meghaltak!

- Hát, úgy egyórája még éltek! Nektek kik az őseitek?

- Harry James Potter és Ginevra Molly Weasley. James és Lily Potter, pedig a nagyszüleink. Hány évesek vagytok?

- 16. Ti?

- 12.

- Ki az a Harry Potter?

- TI MÉG NEM HALLOTTATOK HARRY POTTERRŐL?! – kiáltott meglepetten Samantha.

- Nem, még sosem.

- Hogyan? Itt minden gyerek a Nagy Harry Potterről hall először, apu nagy bánatára. Nem szereti a nagy felhajtást. – Elmeséltem apu történetét, ami már a igazából a szülei halálánál megdőlt.

- Hát anyuék nem szerettek mesélni a fiatalkorukról, lehet, hogy ezért. Bár rengetegszer említettek valami Harryt, de sosem mondták meg, hogy ki az. Ti is szerettek kviddicsezni?

- Na ná! – kiáltottunk fel, kivéve Rose.

- Én nem annyira. – mondta stréber barátnőnk.

- Mi nagyon! Én a Beuxbatonsban őrző voltam, Albus pedig fogó.

- Heh! Mennyien vagytok! A bátyámmal együtt kitesztek egy csapatot.

- Ki a bátyád?

- Hugo Weasley, terelő és idén ő a csapatkapitány.

- Remélem bekerülünk!

- Így jó is lenne! Hugo és Samantha terelők, Flor őrző, Lily, Carla és Dora hajtó, Albus pedig fogó.

- De figyelmeztetlek Albus… - kezdtem – az öcsénk James, nagyon tehetséges fogó. Bár ti akkor már nem lesztek itt. Olyan furcsa, hogy a nagynénémmel és a nagybácsimmal beszélgetek.

- Hát ja. Úgyhogy, szót kell nekünk fogadnotok! – viccelődött Albus.

- Megérkeztünk.

- Á, sziasztok csirkefogók! – köszöntött minket Hagrid, majd kérdőn Florékra nézett.

- Ő Albus, ő pedig az ikernővére Florencia. A Beuxbatonsból jöttek.

- Sziasztok! Én Rubeus Hagrid vagyok, a Roxfort kulcs- és háztájőrzője és Legendás Lények Gondozását tanítom.

- Ó, igen tudjuk, Hagrid! A szüleink is idejártak és rengeteget meséltek rólad.

- Kik a szüleitek? – figyelmeztetően pillantottam új rokonaimra.

- Majd megtudod beosztásnál. Meglepetés!

- Látom ti is ugyanolyanok vagytok, mint a hármasikrek! Javíthatatlanok!

- Hát igen! Esküszünk, hogy rosszban sántikálunk! – erre Hagrid elsápadt, de nem szólt semmit.

- Örömmel köszöntök minden régi és új diákot. Aki nem tudná, Minerva McGalagony professzor vagyok. Kezdődjön a beosztás! Először az elsőéveseket osztjuk be, majd két új hatodéves diákunkat.

- Tudják kik vagytok? – súgtam Flor fülébe.

- Nem, csak a keresztnevünket tudják. Vicces lesz.

- Az biztos.

Felhangzott a Teszlek Süveg dala.

Új koromban - eltelt már

vagy ezer év azóta -,

Élt e földön négy nagy mágus;

Hősi lelkű Griffendél,

kit tágas sík nevelt;

Szép Hollóhát - ifjúsága

zord hegyek közt telt;

Szelíd szívű Hugrabug,

kies völgyek lánya;

S ravasz Mardekár - hazája

erdők ingoványa.

Kell egy mágus-tanház - vélte

a hőskor négy bölcse.

A Roxfort lett közös álmuk

s munkájuk gyümölcse.

Kezdetektől volt egy külön

háza mind a négynek,

Hiszen ki-ki más-más virtust

tartott fő erénynek.

Bátor szívű ifjak gyűltek

Griffendél köré.

Hollóhát az észt helyezte

mindenek fölé.

A szorgosokhoz húzott mindig

jó Hugrabug szíve.

S a becsvágyók közül került ki

Mardekár sok híve.

Egy kérdésre kereste még

a négy bölcs a választ:

Holtuk után az ifjaknak

házat vajh ki választ?

Griffendél fejéhez kapott,

levett róla engem;

észt töltött belém a négy, s ím:

Teszlek Süveg lettem.

Húzzatok hát fületekre,

ne tátsátok szátok!

Megtudjátok menten, melyik

ház illik hozzátok!

Miután a Teszlek süveg beosztotta az elsősöket, McGalagony elővette a listát, hogy kihívja Flort és Albust. A tanárnő úgy elsápadt, hogy minden szem rászegeződött, Flor pedig elvörösödött. McGalagony elhalt suttogó hangon szólalt meg.

- Potter, Albus és Potter, Florencia – a teremben csend támadt, majd hitetlenkedő moraj hallatszott. A tanárok is az új diákokra meredtek. Albus nem zavartatta magát, magabiztosan felült a székre és felhúzta a süveget.

- Nocsak! Még egy Potter gyermek! Nem gondoltam, hogy találkozom több gyermekkel, akiknek Lily Evans és James Potter adott életet. De a sors, ugye, kiszámíthatatlan! Nem kérdés, hogy hova teszlek. Egyértelmű, hogy GRIFFENDÉL! – Albus helyet foglalt a döbbent Griffendélesek között, majd őt követte Flor, aki szintén griffendéles lett. A tanárok arcáról a döbbenet mellett azt is le lehetett olvasni, hogy S.O.S! JÖNNEK A POTTER GYEREKEK!

- Érdekes lesz ez az év is! – Bárcsak tudnám, merre van apu!

Mindeközben két férfi hatolt az iskola területére, de az egyikük nem önszántából.

- Mozogj már! Imperio! – a kényszerített sokáig ellenállt, de már nem volt ereje a harchoz. Szervezete el volt gyengülve a kínzásoktól és a mérgektől, szinte öntudatlan állapotban volt. Engedelmeskedett.