Ez egy történetem abból a story sorozatból amit barátnőimmel irunk. Az én karakteremről szól pontosabban a drogelvonó elötti napjáról. Ez egy naplórészlet szeretne lenni naplójából.

Eddig is nehéz volt fönntartani magamnak azt az életet amit éltem. Nehezen tudtam rávenni magamat jó pár dologra és csodálom, hogy nem vesztem el .
Jó életem volt. Az iskolában nem csúfoltak, piszkáltak vagy kivételeztek velem csak azért mert, kimondhatjuk, sztárok gyermeke vagyok. Bár való igaz ez sem volt sima állami intézmény, mert hát fizetni is kellett érte, és ha nem is az úgynevezett Elit járt ide, azt hiszem egy híres történész lányával, vagy éppen Lilien Woods (aki mostanra már híres korcsolya művész) ikreivel egy iskolába járni, szerintem nem kis szó. Mégis olyan fiatalok is felvételt nyertek a gimnáziumba akik küzdöttek felfelé.
Jó példa erre barátnőm Gin, akit vasutas apukája, és varrónő édesanyja sokban támogattak célja eléréséért. Mind ezt azért csinálta, mert oboaművész akar lenni és a Dowsman-ben megvan rá a lehetősége, hogy a zene mellett a gimnáziumi anyagot is megtanulhassa és ezek után fölvételt nyerjen egy neves egyetemre. Ő a példaképem; komolyan. Ahogy és amilyen erővel küzd… Soha nem leszek rá képes. Mindig ott állt mellettem a bajban, mint most is.

Eddig megvoltam a jelentősebb bajok nélkül, bár mindig sikerült mindent elszúrnom nem okoztam még ekkora galibát magamnak. Igaz sose voltam a legjobb tanulók közt, úgy éreztem egy rendes ember életét élni tudom. Tanulok, barátaimmal lógok, megismerem magamat és másokat.
Direkt ezért kértem, hogy ide Machynlleth-be járjak iskolába. Hogy megszabaduljak a sztárparádétól, a fotósoktól, a magamutogató bohócoktól és olyan emberek közé kerüljek, akik normálisak!!! Akik törődnek a másikkal, és akik észreveszik, hogy ember vagy; és szóba álnak veled, nem veséznek ki!!! Nem is csinálták azt. (Persze voltak veszekedések, szivatások….Hol nincsen?) Rendesen élhettem és voltak barátaim, és volt pasim. Kedves volt, jó volt, szeretett és minden jó volt! És én erre mit csinálok……..?? Szakítok!!!

Igen, úgy kell azt. Mindenem megvolt… Az az egy biztos, hogy egy valami hiányzott az életemből: a cél. Erre a nagy céltudatlanságra meg, dobom Steve-t és jött Josh.
Ő aztán nagyon megmutatta a céltalanok életét, ami egyesek szerint a nagybetűs élet. Ittunk, buliztunk, drogoztunk és lógtunk a suliból. Az utolsó bulim Macy házában volt 6 napja. Medence, pasik, pia és persze a hűséges barátom, aki éppen valamelyik szobában javította egy lány önbizalmát. Én persze nem unatkoztam, mert a nagy zöld fejem éppen ekkor akartam kirángatni egy kukából ami tele volt csikkekkel, üvegekkel, injekciókkal és a tetején lévő kis slukk marihuánámmal meg ami utána jött. És mindez ráadásul forgott is.

Úgy érzem ez volt a mélypontom, a fülemben ezzel a kérdéssel: Nahh akkor seggbe kúrhatlak? Valami oka kellett annak, hogy idáig süllyedtem. Valamiért biztosan kellett. Mindenki mondta később (elöljáróban a szüleimmel): Josh nélkül nem kerülsz ilyen társaságba! Mindennek Josh az oka! Legalább is én ezt vettem ki a dologból.

Mindez nem igaz, egyetlen oka ennek én vagyok. Csak is én. Ha nem most, máskor kerültem volna ilyen pácba. Az a pasi csak megsürgette a dolgokat. Az egyetlen hibás: Én vagyok. De hogy folytassam történetem, akkor is ott állt mellettem Gin; aki az elején megpróbált megvédeni Joshtól, de mikor látta ez lehetetlen, minden buliba elkísért és úgy ahogy épségben ’haza’ hozott a kellő pillanatban.

Azon a bulin viszont:
1. Lehet, hogy úgy érezte, ha mindig megment nem fogom fel a következményeket
2. Egy helyes pasival flörtölt
3. Elege lett belőlem

Mindenesetre a szemetesnél valahogy rám talált megfogott és ’haza’ vitt. A kocsiban (mivel a szálláson 6-an lakunk) zajló beszélgetésben megtudtam miért nem volt ott: Úgy gondolta most jött el az a pillanat (az éretségi elött 8 héttel) , hogy végre lássam tettem következményeit, ezért elhozta az egyhetes aranyos,kedves(és persze helyes) pasiját a buliba és kezdték magukat jól érezni mikor barátnőmnek megjött. Emiatt gyorsan kiment a mosdóba és ott valami egészen fantasztikusat látott: azt amint Jefferson a nyelvét ledugja húga, Aevin torkán.
Miután a párocskát elválasztotta és dolgát befejezve vinné a kollégiumba a lányt, megpillant engem aki elvileg a kandalló előtti üvegasztalon táncolok 5centis tűsarkúban és leopárd mintás miniszoknyában miközben a we wish you a marry christmas-t éneklem (ez maga a képtelenség, mert nem tudok magas sarkúban járni, nincs leopárd mintás mini(!!) szoknyám és mindig elfelejtem a karácsonyi dalok szövegét). Persze Gin bizonygatta, hogy igaza van. (Csak megismer?!És rémlik valami mintha Nicollal ruhát cseréltünk volna. Bizony mikor lenéztem láttam, hogy nem az én cuccaim vannak rajtam. Jézus!!!)

Barátnőm mondta, nagyon furdalta a lelkiismeret, de meg kellett történnie (megértem) úgyhogy otthagyott. Mikor visszaért a kedves, aranyos(és jóképű) fiúját látta smárolni az évszázad legnagyobb k****jával.(Mivel az évezred k****ja díjat Pamela Andersonnak adtuk).Gin persze azonnal kidobta a pasit(két lila folttal a sípcsontján meg az arcán) és egy Cuba libre-be fojtotta bánatát. Mindezek után én odamentem hozzá és megkérdeztem nem akar-e lefeküdni Joshal, mert tetszik neki. Úgy éreztem ennél bunkóbb és érzéketlenebb már nem lehetek.

Tévedtem.

Mindezek után, mikor haza akart hozni elég rendesen kiadtam az útját. Később mégis ott volt mellettem és befektetett az ágyba. Mikor meg akartam szólalni elhárított; mindebből ez fájt a legjobban. Úgy érzem, tudom, hogy nem érdemlem őt meg barátnak. Túl jó hozzám. Másnap iszonyúan fájt a fejem és az előző estéből csak Gin hárítására emlékeztem. Beszélni akartam vele, de a húgától megtudtam,hogy hazautazott.

 - Ma reggel indult a vonattal. Siet, hogy délutánra visszaérjen az ünepplővel és a dolgozatával; na meg a tieddel. Hogyhogy nem vagy vele?- Kérdezte Aevin kissé tétován, meghökkenve.

Egyenest berohantam a koleszba, ledobtam a cuccom az ágyra és sírtam. Nem értettem, hogy lehet valaki ennyire jó, gondoskodó és odafigyelő. Megígértem neki, hogy elviszem kocsival. Még a mobilomat is beállítottam, hogy jelezzen. A mai igazolatlanja és ha késik az ünnepségről az osztályozhatatlana és a késése is én miattam lesz. Mivel a sírás semmin sem segít, rohantam az első órára,( ami ráadásul matek volt(!)),hogy el ne késsek. Éppen beértem mielőtt jött a tanár. Persze mr.Leadt nem bírta ki, hogy meg ne jegyezze:

- O, Kedves Miss Figo örülök,hogy megtisztelte az órámat és befáradt. Ennek örömére kérem jöjjön ki a táblához!
.... Azt hittem megüt a guta. De igaza volt, én szúrtam el így megilletett a karó. A délelőtt többi részén olyan voltam, mint a kisangyal, a szünetekben meg jegyzeteket másoltam, és szakítottam Josh Keeps-el. Viszont a szakítás előtt még megadtam néhány jó elvonó számát… amire természetesen bambán nézett rám, majd kimondtam a végső szót.
Állítólag egész kémián hiszti rohama volt. Délután 5-kor kezdődött az ünnepély(ja és a biológia doga leadásának határideje). Félkor Gin még sehol nem volt. Hívtam, de a mobilja is ki volt kapcsolva. Úgy döntöttem kimegyek érte a vasútállomásra, ezért megkértem néhány osztálytársunkat, hogy falazzanak. Óra 45-kor befutott a New Town-i vonat (itt laknak Gin-ék), amin nem volt rajta.

Gondoltam hátha Liverpoolba ment később és onnan jön, így hát megnéztem az mikor érkezik. Szerencsémre öt perc múlva futna be a pályaudvarra, mikor is megszólalt a hangszóró:

-A Liverpooli vonat 10 perces késéssel érkezik meg, megértésüket köszönjük – Abból a tíz percből lett 1 óra is, a vonat csak nem jött.

Másfél óra múlva végre befutott, de egy vörös lobboncú lányt se láttam róla leszaladni. Majd szétmarcangoltam magam az idegességtől, nem tudtam már hol lehet.

„Talán csak nem esett baja? Nem! Az lehetetlen. Mi van ha hótorlaszba került? Márciusban még lehetséges?! Lehet hogy beteg lett! Vagy ott ragadt az egyik városban?!”- csak ezek jártak a fejemben. Végül is arra jutottam, hogy vissza megyek az iskolába hátha már valahogy ’haza’ került. Ahogy az épület elé értem 3 fotós várt rám lesben.
”Talán még időben”- gondoltam és sarkon fordulva elindultam vissza a bejárathoz. Késő, ők már észrevettek. Ezeket a keselyűket is biztos Josh küldte rám, nem ő ilyet sose tenne; ráadásul azt se tudta hol voltam. Viszont azt a keresett vörös loboncost megláttam egy robogóra felpattanni. Én uccu a kocsihoz rohantam és roham a robogó után. Még szerencse, hogy a fotósokat leráztam.

Kollégiumnál utol értem és az ünnepély végére megérkeztünk, és a dolgozatokat is leadtuk. A lányok akik minket fedeztek mondták irtó nagy mázlink van mert Erise néni keresett, mire ők azt mondták, hogy rosszul lettem és Gini kikísért a mosdóba. Ő ’’utánunk’’ is ment és mikor az egyik vécéfülkéből nagy krákogásokat hallott nyugton maradt. Mindezeket megköszöntük nekik majd bevonultunk a szobámba lelkizni.

Az egész végén röhögve jöttünk ki egy fogadalommal: Jövő hétfőn bevonulok egy drogelvonóra, de szombaton még szétbulizzuk az agyunk. Úgy látszik anyáék felismerték a helyzetet, hogy mi is van velem, mert másnap rajzfakt után a szemközti teázóba hívtak. 4 hetes elvonóra küldenek, majd a vizsgák után még félévig kell járnom. Amíg nem járok folyamatos csoportterápiákon kell majd részt vennem.

Úgy tűnik maga lesz a pokol, mégis végig kell csinálnom, ha talpra akarok állni. Nagyon félek tőle. Ma délután elérkezik a bulizás mennyországa. Még 12 órám van a ’gondtalan’, felelőtlen életből. Nem tudom, hogyan fogom túlélni a továbbiakat, de most nem ez a lényeg!!!